Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Bevezető

7 Bevezető A gödöllői művésztelep megalakulását Körösfói-Kriesch Aladár 1901-es gödöllői letelepedéséhez kötjük. A korábbról ismert barátok és művésztársak csatlakoztak hozzá, így Nagy Sándor, Thoroezkai Wigand Ede, Undi Mariska, Juhász Árpád, Medgyaszay István, Sidló Ferenc és a tanítványok, Mihály Rezső és Remsey Jenő. A művésztelep megalakulásának 100. évfordulója alkalmából a Gödöllői Városi Múzeum és a budapesti Iparművészeti Múzeum 2001-ben három részből álló nagyszabású kiállítást rendezett. (A művészetek szintézise. Az otthontól a monumentális terekig-Iparművészeti Múzeum, Mese és mítosz- Gödöllői Városi Múzeum, A gödöllői szövömühely - Petőfi Sándor Művelődési Központ Gödöllő Galériája.) A kiállításokon megismerkedhettek a látogatók a művésztelep tagjainak életmódjával, iparművészeti tervezéseikkel, faldíszítő művészetükkel, grafikai illusztrációs munkáikkal és történelmi mitológiai tárgyú műveikkel. A kiállítás rendezői (Gellér Katalin, Oriné Nagy Cecília, Prékopa Ágnes) külön teret szenteltek a szövőműhely működésének és munkáinak. 2003 tavaszán pedig - szintén az évfordulóhoz kapcsolódva - Nagy Ildikó rendezésében önálló kiállítás foglalkozott a művésztelephez kapcsolható szobrászati alkotásokkal. A művésztelep tevékenységét átfogóan bemutató kiállításokon néhány népművészeti témájú alkotás is szerepelt, azonban csak utalásszerűén. A kiállítást megelőző kutatások bebizonyították, hogy a népművészeti inspiráció egészen különleges és kiemelt szerepet játszott a gödöllőiek munkásságában. Ennek bemutatására 2004-ben vállalkozott a Gödöllői Városi Múzeum, amikor megrendezte a „...csak néztem és gyönyörködtem". Népművészet a gödöllői művésztelepen című kiállítást, amelynek Lábadi Károly, Nagy Veronika és Őriné Nagy Cecília volt a kurátora. A kiállításhoz kétnapos tudományos konferencia kapcsolódott, melynek előadásait adjuk közre ebben a kötetben. Néprajzkutatók, művészettörténészek, zenetörténészek, irodalomtörténészek vizsgálták a népművészetnek a magas művészetben és különösen a gödöllőiek művészetében betöltött szerepét a 19-20. század fordulóján. A szerzők korábban elkezdett kutatásaikra építve alakították ki írásaik gondolatmenetét, amelyek átszerkesztése nem kívánatos torzulásokat eredményezett volna. így azonban az azonos irodalmakra való támaszkodásnak köszönhetően hasonló gondolatokra is rábukkanhatunk az egyes tanulmányokban. Köszönettel tartozom Gellér Katalinnak és Kósa Lászlónak a tanulmányok gondos lektorálásáért. A szerkesztő