Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Basics Beatrix: A viseletsorozatok hagyománya a 19. században és a századfordulón
52 A viseletsorozatok hagyománya a 19. században és a századfordulón A romantika szokatlan, festői iránti vonzalmát is kifejezte a tarka népviseletek bemutatása, viselőiket pedig eredeti környezetükben, ugyancsak szokatlan és egzotikusnak ható tárgyaikkal, lakóépületeikkel, munkaeszközeikkel együtt illett lerajzolni. Pontosan e típust képviselik Bikessy és Jaschke lapjai, a munkáik közötti tartalmi különbség viszonylag kevéssé jelentős, annál inkább érzékelhető a képzettségük tekintetében mutatkozó eltérés. Míg Bikessy jószerivel akár amatőrnek is nevezhető, olykor ügyetlen részletmegoldásokkal, kissé merev és sematikus alakokkal, elnagyolt környezetábrázolással, addig Jaschke rézkarcain jól megmutatkozik akadémiai képzettsége; az aquatinta technikája finom, festői hatást eredményez, kompozícióin az alakok és a tájháttér, illetve a környezet szerves kapcsolatban vannak, csoportfűzése ügyes és hatásos. 1846-ban jelent meg az első hasonló magyar kiadvány, Vahot Imre „Magyarföld és népei" című sorozata (rajzolta Medve Imre, litografálta Röhn Alajos és Grimm Vince), ennek életképei, viselet- és városképei önálló lapokként is ismeretesek voltak. 8 Az 1850-es években egymás után adták ki az újabb albumokat, de egy igen jelentős átalakulás is észrevehető: a századelő leltárszerű viseletkép sorozatait felváltotta a témát életképi jelenetekben bemutató albumok divatja. A népéletkép önmagában is egyre kedveltebbé és elismertebbé vált, mint a festészet és grafika megbecsült műfaja, az akadémiai oktatás része lett, s a kiállításokon is nagy sikert arattak a zsánerek. Nem véletlen, hogy 1854-ben Théophile Gautier, a francia költő és kritikus a legnagyobb elismeréssel és lelkesedéssel írt a „Le Moniteur Universel" oldalain Théodore Valério magyarországi viseleteket és népcsoportokat illusztráló albumáról. 9 Amint azt a művész halála után megjelent kiadás előszavában olvashatjuk, Valério a különböző vidékeket meglátogatta és rézkarcainak tárgyát a helyszínen tanulmányozta. A magyarországi vidékeket és népeiket harminc lapon mutatta be. Ez csak a kezdet volt, egy év múlva már itthon is követte hasonló kiadvány, Prónay Gábor „Vázlatok Magyarhon népéletéből" című albuma, Weber Henrik, Sterio Károly, Molnár József rajzainak litográfiáival. 1 0 1858-ban Molnár József „Nemzeti Album"-a u, majd három év múlva, 1861-ben Bachmann-Hohmann „Bilder aus Ungarn" című kiadványa voltak újabb példái a műfajnak. 1 2 S végül ekkor jelent meg Franz Kollarz és Franz Kalliwoda albuma címe szerint az osztrák nemzeti viseletekről, valójában Magyarország és a környező népek viseleteinek bemutatása céljából. 1 3 A prágai születésű Kollarz Bécsben az Akadémián végezte tanulmányait, a császárvárosban élt és dolgozott. Osztrák és német folyó8 Vahot Imre: Magyarföld és népei eredeti képekben. Pest, 1846. 9 Théodore Valério: Costumes de la Hongrie et des provinces danubiennes, Dalmatie, Monténegro, Croatie, Slavonic, Frontieres, militaries. Paris, é.n. 10 Prónay Gábor: Vázlatok Magyarhon népéletéből. Pest, 1855. 11 Molnár József: Nemzeti Album. Pest, 1858. ReifFenstein és Rösch kiadása. Hat életképet és tájképet tartalmazott: Szénahordók, Jégverés, Bakonyi kanászok, Komp, Jótékonyság, Cigánycsalád. 12 B. Bachmann-Hohmann: Bilder aus Ungarn. Bécs, 1861. Reiffernstein és Rösch kiadása. 13 Franz Kollarz (1829-1894) - Franz Kaliwoda (műk. 1850 körül): OESTEREICH'S NATIONALTRACHTEN, Wien, év nélkül. (Az 1850-es évek végén.)
