Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Farkas Zsuzsa: A népi életkép tradíciója a magyar festészetben
40 A népi életkép tradíciója a magyar festészetben 40 kezvén. Alakjain mindig megvan az eredeti magyaros vonás, a választott tárgyban pedig a jellemző sajátosság. " 3 3 Ez a kritika tükrözi a közízlés normáit, s láthatjuk mit vár el a jó népéletképtől - a hitelesség és a reális vonás nem tartozott ezek közé. Munkácsy munkamódszere a főművek megalkotásakor is megmaradt: fényképek készültek a kompozíciós vázlatok alapján, ezzel párhuzamosan számos rajzvázlatban is rögzítette a benyomásokat. Majd a mű minden szereplője külön olajstúdium tárgyává vált, amelyet egy-egy színvázlat és teljes kompozíció megfestése követett. A festő e bevált munkamódszerhez élete végéig ragaszkodott, emiatt egyre több magyar tárgyat gyűjtött műtermébe. A fenti metódussal készült 1870-ben a magyar népéletképek legfontosabbika a Siralomház is. Olyan népéletképet látunk, amely az ún. „drámai erővel' gazdagodott. A halálra készülődő betyár egy asztal mellett ül, a körülötte állók érzelmeikkel fejezik ki véleményüket. A betyárt körülvevő paraszti alakok gesztusaikkal és arckifejezésükkel beszélnek: iszonyat, rettegés, kíváncsiság, búskomor fájdalom megtestesítői jelennek meg. A látszólag mozdulatlan bámészkodók alakjai az akadémiai gyakorlatból ismert „kifejező arckifejezés és gesztus" ÁItal a halálhoz fűződő általános emberi lelkiállapotok megtestesítői. Az akadémiai hagyományt tükröző színpadkép elrendezése is újszerű, hiszen egyik oldalon a betyár alakját látjuk, melyet a másik oldalon álló tömeg tesz hangsúlyossá. A magyar népélet ábrázolása e képben jutott csúcsára, újszerűsége, a paraszti életkép szenzitív előadásmódja miatt a párizsi Szalon arany éremmel jutalmazott. Munkácsy e képével évtizedekre szóló mintát teremtett, melyet későbbi többalakos népéletképeivel maga konzervált. E művel akadémiai szintre jutott a népi életkép, a világhír hatására új kánont teremtett, amelyet később a Munkácsy követők hada kommercializált. Maga a festőfejedelem is nehéz helyzetbe került, amikor Honfoglalás című reprezentatív képéhez gyűjtött mintákat. 100 fényképet készíttetett Magyarországon és Erdélyben, ezzel együtt népi rekvizitumokat vásárolt. 1891 év végén Jankó János tudóstól is kapott további 20 fényképet kalotaszegi emberekről. Munkácsy a magyar típus megalkotása után az oláh, szlovák embereket, mint eltérő antropológiai csoportokat szerette volna megkülönböztetni. Az etnográfiai fénykép a típusalkotásban nem vált be, nem segített a karakterológia felállításában. A rutén, cseh-morva típusokat sem tudta a művész kellőképpen megkülönböztetni. 3 4 A müncheni akadémia az 1880-1900 közötti időszakban a magyar népi életképfestészetre is jelentős hatással volt. Böhm Pál cigányokat ábrázoló életképei, Wagner Sándor hortobágyi csikós jelenetei jelentős népszerűségre jutottak. Ezzel egyidőben a pesti kiállításokon azok a népéletképek arattak sikert, amelyek a müncheni akadémia stílusának szellemében csattanós és szellemes élethelyzeteket adtak elő. Nagyon ritkán egy-egy kép erejéig drámai helyzeteket mutattak be. 33 Hazánk és a Külföld 1868.658. 34 A kép készítésének történetéről bővebben: Boros Judit: Munkácsy Mihály honfoglalása. Művészettörténeti Értesítő 2000. 1-2. 139-149.
