Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Sáfrány Zsuzsa: Hatás és jelenlét. A gödöllői művészek a Néprajzi Múzeumban
Hatás és jelenlét. A gödöllői művészek a Néprajzi Múzeumbati 203 Úgy vélem, hogy az említett művészek tudományos próbálkozásainak értékelése összefügg a megközelítés eltérő irányával, azzal, hogy ők is és a néprajztudomány is más-más oldalról közelítenek egy témához, adott esetben a népművészethez. Figyelemreméltó az a gondolat, amelyre Jurecskó László a Malonyay-kötetek kapcsán más országok „népművészet-történet"-írását említve rámutat, hogy nálunk nem alakult ki egy ilyen népművészetet kutató „művészeti", „művészettörténeti" iskola, így a korábbi fanyalgás ellenére mégis ennek a területnek a néprajzosok a kutató utódai és nem a művészettörténészek. Véleményem szerint ez vonatkozik a gödöllőiekre is. 37 A gödöllőiek által létrehozott, műtárggyá vált alkotások kiállításokon való szerepléséről, tanulmányok kísérő ábráiként való felhasználásáról is kellene szólni. Az előbbiről nincs pontos képünk, ugyanis a Néprajzi Múzeumban korábban nem, vagy csak elvétve volt gyakorlat, hogy feltüntessék a tárgy leírókartonján azt is, hogy mely kiállításon szerepelt és mikor. Erre legfeljebb a kiállítási jegyzékek tanulmányozásával kaphatnánk konkrét választ. (Csak kiegészítésül teszem hozzá, hogy a digitális feldolgozás segítségünkre lesz ebben is.) Annyit azonban most is bizton állíthatunk, hogy korábban a grafika, a festmény többnyire csak illusztrációként volt jelen néprajzi kiállításon, s csupán újabb tartalmi, rendezési elv a mondanivalót képző-és iparművészeti alkotásokkal is kifejezni. A tudományos munkákban, tanulmányokban sem jelennek meg forrásértékükhöz méltóan az adattári „rajzos" gyűjtemények értékei. Ez a megállapítás vonatkozik jelenlegi témánkra ugyanúgy, mint az említett gyűjteményekre általánosságban. Éppen a n gyűjtés egyenetlenségeiből adódóan még e téren is sok tennivaló van. Egyrészt ezért célunk további alkotások felkutatása, azonosítása, s új irányú megközelítése, másrészt a gödöllői művészek neve annyira elválaszthatatlan a népművészettől, hogy a néprajzkutatás nem mellőzheti. S600 Undi Mariska: Kalocsai öltike Néprajzi Múzeum, Ethnológiai Adattár, Rajzgyűjtemény 37 Jurecskó László: A Malonyay-vállalkozds kalotaszegi kötetének létrejötte, Ethnographia. 1989. 257-259.
