Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Viszóczky Ilona: Adalékok a mezőkövesdi viselet változásához (20. század első fele)
187 Adalékok a mezőkövesdi viselet változásához tolhatatlan dokumentumai. Igen gyakran nem csak a viselet formáiról és azok változásáról informálnak, hanem a hagyományos társadalom működésének részleteiről is. A Kövesdre látogató idegenek lefényképezték a matyókat, gyakran maguk is fényképezkedtek a helyi viseletben, mindezzel világszerte hozzájárultak a matyó népművészet megismertetéséhez. Utalnunk kell az ünnepi öltözet viselésének egy fontos kérdésére, amit az idegenforgalom és a fényképezés következményének is tarthatunk. A hagyományos viseletből ugyanis egyre inkább a legdíszesebb, egyben a leginkább alkalmi együttes, a matyó menyecskék ruházata jelenik meg. A viselet egyre inkább elveszíti korjelző szerepét és a korosabb asszonyok a menyecske viseletet öltik magukra a hagyományőrzés és az idegenforgalom művi ünnepi alkalmain. Ügy gondolom, hogy ez a legneuralgikusabb pontja a népviselet kutatásának és a hagyományőrzésnek. 1 8 Az egymást követő generációk, korcsoportok a közösség által meghatározott öltözködési rendje jól megragadható az archív fotók segítségével: az eltérő összeállítású öltözetek viselésének különböző alkalmait, az ünnepi öltözetek díszítettségét, az egyes életkorok jellegzetességeit jól vizsgálhatjuk. 1. kép: A matyó viseletet képeslapon is bemutató egyik legkorábbi felvétel (19. század vége) Balázs Ferenc mezőkövesdi könyvnyomdájában készült. A matyó lakodalom főszereplői — vőlegény és menyasszonya, a vőfély, háttérben a nyoszolyóasszony - legdíszesebb ünnepi öltözetükben láthatók. Az 1900-as évek elején még feketében esküdött a menyasszony, s az ünneplő női öltözetben is a fekete szín volt domináns. Ruhája megegyezett a nagyünnepi darabokkal: ingváll at, ahhoz nyakravaló kendőt. viselt, a hosszú, dúsan ráncolt szoknya elé bőkötőt kötöttek, az elé kötény elejébe való szalagot tettek. A menyasszonyi koszorú színes selyemvirágokból készült. A nyakban többsoros galárist viselt. Az 1930-as évekre - polgári hatásra - a menyasszonyi öltözet fehér színű lett. A matyó női viselet karakterének kialakításához, a szépségideál megtestesítéséhez a karcsú alak megformálása, az öltözet apró részleteinek harmóniája és egészének összhatása is hozzájárult. A közösség mindenkori elvárásainak megfelelő ünnepi ruházaton belül a hosszú szoknya sajátos harang alakját a fodros alsószoknyákkal érték el. A felsőtesten viselt ruha szoros volt, csak úgy állt jól. A viselési mód, a testtartás és 18 Fülemile Ágnes: Megfigyelések a paraszti női viselet változásához Magyarországon - az I. világháborútól napjainkig. Ethnographia, 102. 1991. 50-77.
