Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Viszóczky Ilona: Adalékok a mezőkövesdi viselet változásához (20. század első fele)

181 Viszóczky Ilona: Adalékok a mezőkövesdi viselet változásához (20. század első fele) A magyar néprajz, különösen a népművészet kutatásában a matyóság a magyar népi kultúra reprezentáns csoportjai közé tartozik. Az eddigi vizsgálatok részletezően feltárták azt a folyamatot, hogy mindez miként függ össze a magyar népi kultúra történeti korszakaival, mikor és milyen okokra vezethető vissza ezeknek a csoportoknak a kiemelkedése illetve kiemelése a hazai néphagyományból.

1 Bár a matyóság - elsősorban Mezőkövesd - településformája és azzal összefüggő mezőgazdálkodása révén is magára vonta a kutatás figyelmét, megkülönböztetett érdeklődést mégis inkább a népi díszítőművészete és a népviselete keltett. Jelentős eredmények születtek ez utóbbiak stíluskorszakainak vizsgálatában, a matyó népművészet kutatása több összefüggésben a tradicionális kultúra egészének történeti periódusaira is rávilágított.

2 Sokat tudunk a hagyományos ruházat alakulásáról is, mégis úgy gondolom, hogy konferenciánk témája megengedi annak igazolását, hogy ez a hagyományos ruházkodás a 20. század első felében egyáltalán nem volt változatlan. Alakulásában egyaránt munkáltak olyan tényezők, amelyek az egész magyar, illetve kárpát-medencei paraszti viseleti kultúrát érintették, valamint olyanok, amelyeknek a mozgatóit a Matyóföld lokális gazdasági és társadalomtörténetében kell keresnünk. A matyóság a későn, a 18-19. században megformálódott néprajzi csoportjaink közé tartozik. Elsősorban a jelentős mezőváros, Mezőkövesd népességét értjük alatta, bár ide sorolják a két szomszédos falut, fardot és Szentistvánt is. Maga a matyó elnevezés eredete kérdéses: vélhetően a református tömbbe ékelődött, az ellenreformáció hatására katolikussá lett csoport megjelölésére szolgált már a 19. század elejének nyelvhasználatában. Nem bizonyítható a helyi néphagyományban élénken élő vélekedés sem, mely a Mátyás királytól kapott városi kiváltságokra emlékezve a Mátyás személynév becéző formájából való származtatást fogalmazza meg. A csoport megformálódásában a török kiűzését követő gazdasági reorganizáció, az erőteljes demográfiai növekedés, a 19. század elejétől érvényesülő mezőgazdasági konjunktúra játszott alapvető szerepet, amit erősített Mezőkövesd mezővárosi jogállása is. A matyóság 18—19. században lezajló kulturális különválásához is erőteljesen hozzájárult, hogy e három település népe lényegében egységesen római katolikus volt. Ekkor 1 Györfíy István: Az alföldi kertes városok. Néprajzi Értesítő XVII. (1926) 105-136., Györffy István/ A matyók. Népünk és Nyelvünk. Szeged, 1929. 137-160. 2 Fél Edit - Hofer Tamás: A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XIII-XIV. (1975) 433-453. Miskolc, Fügedi Márta: Mítosz és valóság: a matyó népművészet. /Officina Musei 6./ Miskolc, 1997., Fügedi Márta: Reprezentáns népcsoportok a 19—20. század fordulójának népművészet-képében. Miskolc, 2001.