Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Katona Edit: A kalotaszegi viselet „dekoratív szépségéről"

A kalotaszegi viselet „dekoratív szépségéről" 179 lóságos szimbólummá is tették a művészek a viselet egészét vagy bizonyos elemeit. Körösfői-Kriesch Aladárnak a fia elvesztése iránti fájdalmát kifejező Ego sum via, Veritas et vita című képén a népviseletes alakok közül kilépő kalotaszegi nő a halott elsiratását és a mély vallási hitből fakadó megbékélést is jelképezi, miközben társaival együtt szimbolizálja a népművészet kapcsolódását a magas művészethez azáltal, hogy a művésztelep tagjait is megörökíti a festő a kompozícióban. Más műveken bizonyos kiemelt öltözetdarabok jelképezik a magyar múltat, az állandóságot, a tiszta életet és tiszta érzéseket. Nemcsak dekoratív célból, hanem a hazai történelemre utalásként ábrázolta például Nagy Sándor muszujba.n az Attila mondakör Gyöngyvérét és Ildikóját. Az ilyen típusú alkotásokon a kalotaszegi asszonyok fejviseletei, a kontyra puhán boruló recefőkötők, de a leányok nagyon mutatós gyöngyös pártája sem inspirálta a művészeket, ehelyett a fejfedőket magas süvegformájúvá változtatták a szecessziós ízléshez és az archaikusabbnak gondolt ízhez alkalmazkodva. Körösfói női viselet 1903-ban, Körösfli-Kriesch Aladár helyszínen készült vízfestményén, és a kalotaszegi női öltözet szimbolikus feldolgozása Nagy Sándor gödöllői művész üvegfestmény-tervén 1912-ben