Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Nagy Veronika: Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése
164 Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése színes textíliák (selyem, bársony), a hímzések is kiszínesedtek, s a korábbi kötött, szimmetrikus és ismételgető szerkesztés helyét a szabadabb tervezés vette át. Jellemzővé vált a felületek zsúfolt beborítására való törekvés. A parasztok tehát hozzájutottak a drága anyagokhoz, de a ruhák, amiket belőlük készítettek, továbbra is paraszti voltukat fejezték ki. 5 3 A gödöllőiek szembefordultak a modern gyáripar tömeges, művészetet nélkülöző termékeivel, és a „tiszta" népművészet felé fordultak, de ez a népművészet éppen a gyáripar termékeinek köszönhetően élt, virágzott, és tudta felhívni magára a parasztság felett álló különböző társadalmi rétegek figyelmét. A gyári termékek alkalmazása különösen nagy szerepet kapott a gödöllőiek által kedvelt női öltözetben, meg kell azonban jegyeznünk, hogy terjedésük nem egyforma ütemben zajlott az ország különböző vidékein. A kalotaszegi népviselet sok archaikus elemet őrzött. A női öltözet néhány jellegzetes eleme (pl. a muszuj, a párta, vagy a dulandlé-nak nevezett nagy fehér fátyol) már korábban kialakult, a századfordulón azonban színbeli módosulás történt. A kék és a piros mellett megjelent a fekete, de az összkép megőrizte a régi pompát. Kalotaszegen a századfordulón még ugyan házilag szőtték a vásznat, de a hímzőfonalak jelentős része már náluk is gyári pamut volt. 5 4 A gödöllőiek tehát a népviseletben a már kiszínesedett és hanyatlásnak induló motívumkincseket csodálták, melyek azonban ősi gyökerekre épültek és a korábbi hagyományokból táplálkoztak. A gödöllőiek a népi díszítőművészet elemeit többféleképpen építették be alkotásaikba, hol pontos, szinte minden részletre kiterjedő hiteles ábrázolásként 5 5, hol a részleteket figyelmen kívül hagyva, a formát és az összhatást hangsúlyozva 5 6, hol pedig stilizált, alig észrevehető formában. 57 A századforduló időszakában a viselet mellett a legnagyobb érdeklődés a paraszti építkezés iránt mutatkozott, hiszen a nép-nemzeti stílust kereső építészek felhasználható és továbbfejleszthető, jellegzetesen magyaros szerkezeti elemeket fedeztek fel a népi építészetben. Nem véletlen, hogy Malonyay Dezső könyvsorozatában is kitüntetett helyet kapott a parasztház, alaprajzi, szerkezeti és formai tekintetben egyaránt. Azonban a történelmi-társadalmi folyamat, mely a népviselet kiszínesedését eredményezte, a népi építészetben is éreztette hatását. Bár megőrződtek a középkorban kialakult alapformák, például a régi paraszti élet funkciójának megfelelő alaprajz, de változások történtek a méretekben és a beosztásban. A 18. században kialakult tisztaszoba megmaradt a reprezentáció színterének, a házak homlokzata viszont felvette a mindenkor uralkodó stílusjegyek néhány elemét, így egy-két szecessziós motívumot is. 5 8 53 Hofer Tamás: Három szakasz a magyar népi kultúra XIX—XX. századi történetében. Ethnographia 1975. 398-416. 54 Németh Lajos - Sármány Ilona: A parasztság környezetének és művészetének változása. In: Németh Lajos (szerk.): Magyar Művészet 1890-1919. Budapest, 1981. 115-123. 55 Például Zichy István: Körösfői leány és legény, akvarell, tus, toll, karton, 515x320 mm. Néprajzi Múzeum, ltsz: R 5799. 56 Például Mihály Rezső: Kalotaszegi fonóház, 1910 körül, toll, akvarell, papír, 246x200 mm. Magyar Nemzeti Galéria, ltsz: F 77.82 57 Például Nagy Sándor: Ildikó, 1908, olaj, vászon, 114x93 cm. Gödöllői Városi Múzeum, ltsz: 2002.24 58 Németh Lajos — Sármány Ilona: A parasztság környezetének és művészetének változása. In: Németh Lajos (szerk.): Magyar művészet 1890-1919.. Budapest, 1981. 115-123.
