Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Nagy Veronika: Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése
163 Művészek a „terepen". A gödöllőiek néprajzi érdeklődése zeti és formai elemeit. 4 9 Dunántúlon szerzett tapasztalatait 1921 -ben, Hogyan építsünk a Balaton partján című önálló munkájában összegezte. Művében számos fotót és rajzot közöl balatonvidéki, göcseji, somogyi házakról, s a népi építészeten alapuló modern építkezésről szólva a természeti adottságok tekintetbe vételére figyelmeztet. 5 0 Undi Mariska jó ismerője volt a Dunántúl jellegzetes népművészeti központjainak. Gyűjtőútjai a Sárközbe (Ocsény, Decs, Alsónyék, Sárpilis, Báta), valamint Somogyba és Baranyába vezettek, azokba a falvakba, amelyek kiszínesedett, táji jellegzetességeket mutató viseletük révén a századforduló idejére országosan ismertté és népszerűvé váltak. A művésznő számos akvarelljén örökítette meg a jellegzetes sárközi, csökölyi, sióagárdi ünnepi öltözetet. Érdemes megjegyezni, hogy Undi Mariska abban a gyűjtőmunkában is részt vett, melyet Déri Frigyes szervezett 1921 és 1923 között azzal a céllal, hogy a magyar népművészet reprezentálására az egész magyar nyelvterületről állítson össze egy albumot. Az album nem valósult meg, de Undi Mariska öt akvarellje (egy zalai, egy somogyi és három erdélyi képe) bekerült volna a gyűjteménybe. 5 1 A szépség forrása A gödöllői művésztelep tevékenységének néprajzi megközelítésében fontos kérdés, hogy vajon mit láttak a művészek a „terepen", a népi kultúra mely jelenségei felé fordították figyelmüket, s hogyan interpretálták saját szemüvegükön keresztül leképezett sajátos népművészet-képüket. Számukra elsősorban a népi kultúra tárgyi világa — ezen belül is főként a népviselet és a népi építészet - jelentette azt a teremtő erőt, amely szépségénél, anyagszerűségénél és célszerűségénél fogva alkalmas volt a nemzeti művészet megújítására. A gödöllőiek a használhatóság és az esztétikai funkció együttes jelenlétét értékelték leginkább a parasztság tárgyi kultúrájában, s e felfedezésükben művészeti elveiket látták igazoltnak. A századforduló idejére azonban már észrevehető a népművészetben az a jelenség, hogy az esztétikai funkció fontossága megnő a célszerű használhatóság ellenében. A paraszti tárgyi világ reprezentációs szférájának kialakulása annak a történelmi folyamatnak az eredménye, amely világméretekben felbontotta a hagyományos paraszti életformát, de ugyanakkor a modern gyáripar és a modern nagyvárosok kialakulásával a falusi lakosság egyes csoportjainak olyan jólétet, sajátos öntudatot hozott, amelyből újfajta népművészet születhetett. Ahogy nőtt a mezőgazdasági termények és állatok áramlása a falvakból kifelé, ellenkező irányban úgy nőtt a kézműves termékek áramlása a parasztházakba. 5 2 A nők öltözetében egyre nagyobb szerepet kaptak a gyári készítésű 49 Nagy Sándor levele Koronghi Lippich Elekhez. 1904. augusztus 20. OSZK, Kézirattár, Levelestár 50 Thoroczkai Wigand Ede: Hogyan építsünk a Balaton partján. Budapest, 1921. 51 Varga Gyula: Déri Frigyes néprajzi grafikai gyűjteménye. In: A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976. Debrecen, 1977. 195-215. 52 Fél Edit - Hofer Tamás: A matyó hímzés alakulása és a magyar népművészet stíluskorszakai. Herman Ottó Múzeum Évkönyve. 1975. 433-453.
