Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

G. Merva Mária: Apostoloskodás a népművészet körül. A gödöllőiek népművészeti kultúrmissziója írásaik tükrében

145 G. Merva Mária: Apostoloskodás a népművészet körül. A gödöllőiek népművészeti kultúrmissziója írásaik tükrében Mottó „Aki minekünk dolgozik s a mi művészetünk hirdetője, az apostol kell, hogy legyen."' Margitay Ernő A gödöllői művésztelep tagjai egy újfajta művésztípust testesítettek meg és honosítottak meg Magyarországon. Sokoldalú tevékenységükhöz nemcsak az tartozott hozzá, hogy a képző- és iparművészet számos műfajában alkottak, művészkolóniát, szövőműhelyt működtettek, oktattak, tagjai voltak számos társaságnak, hanem még irodalmi munkásságot is kifejtettek. A művészi elvek igényes megfogalmazása, írásba öntése és megjelentetése nyomtatásban nem volt jellemző a 20. század elején a képzőművészekre, akik inkább az alkotómunkával voltak elfoglalva. Székely Bertalan például, Körösfői-Kriesch Aladár és Nagy Sándor mestere a Mintarajziskolában, nagy műveltségű és elméletileg is felkészült művész volt, de teóriáit csak ritkán írta le,

2 rengeteg publikálatlan és rendezetlen jegyzet maradt a hagyatékában, amelyekből esetleg egy nagyszabású művészetelméleti koncepció bontakozhatna ki, ha valaki rendezné a hagyatékot, de ez máig csak ígéret.

3 Ezzel szemben a gödöllőiek fontosnak tartották és szántak arra időt és energiát, hogy művészeti elveiket, programjukat megfogalmazzák és a nyilvánosság elé vigyék. Rendszeresen jelentek meg írásaik a Magyar Iparművészeiben, Művészeben, Népművelésben, Művészi Iparban, Eletben. Ezenkívül önálló műveket is megjelentettek, Nagy Sándor Az élet művészetéről (1911) írt könyvet, magyarra fordította Leo Tolsztoj egyik munkáját, Az életről (1911), Körösfői-Kriesch Aladár Ruskinról és a preraffaelitákról tartott előadásait adta ki könyv alakban (1905). Igen jó stílusban írtak, főként KörösfőiKriesch és Nagy Sándor, Thoroezkai Wigand Ede könyvei inkább dokumentumértékűek, de Undi Mariska is írt cikkeket, füzetet adott ki Magyar hímvarró művészet (1934) címmel, Remsey Jenő pedig kifejezetten szépirodalmi munkásságot is a magáénak mondhat, verseskötete jelent meg, drámákat írt, irodalmi folyóiratot szerkesztett. 1 Margitay Ernő: Bevezető Thoroezkai Wigand Ede Hímes udvar c. kötetéhez. Budapest, 1916. 11. 2 Székely Bertalan válogatott művészeti írásai. Budapest, 1962. A művészettörténet forrásai c. sorozatban. 3 Szőke Annamíria: „... ostoba angyalkákkal játszik üres óráiban." A kutató és elmélkedő Székely Bertalan-kép a kritikában és a művészettörténet-írásban. In: Nagy Ildikó (szerk.): Székely Bertalan (1835-1910) kiállítása. Magyar Nemzeti Galéria. Katalógus. Budapest, 1999. 311-348.