Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
Fejős Zoltán: A „népművészet"a 19-20. századfordulóján – kutatás- és fogalomtörténeti jegyzetek
122 A „népművészet" a 19-20. század fordulóján Károly a Magyarság néprajzában, a díszítőművészetről írván a „magyar stíl" kérdésében Réthy László 1885-ös szavait idézi helytálló véleményként: „Legtöbben valami különálló eredetiségben, önmaguktól megszólaló, a nemzet minden alkotásában egyféle rendben végighúzódó motívumokban vélik [a magyar stílt] lappangani, mert a legfontosabb alapelvet, a nemzet ethnikai állását, egyéniségének sokféle elemét felejtik ki a számításból, pedig csak ez magyaráz, ez old meg mindent." 1 5 Az ornamentika jegyében az 1890-es években s utóbb létezett egy más jellegű, kimondottan néprajzi, mégpedig egyetemes néprajzi jellegű álláspont is. Jankó János 1895-ben kimerítő leírást tett közzé az Archeológiai Közlemények hasábjain a Nemzeti Múzeum 24 szarvasagancs lőportartójáról. Figyelmét a geometriai díszítés keltette föl, s ennek tüzetes bemutatásával adatokat kívánt szolgáltatni az összehasonlító kutatáshoz. Dolgozata végén megfogalmazta, hogy kellő anyag birtokában „áttérhetünk a hazánkban észlelt alakoknak a nemzetközi megfelelő ornamentális anyaggal való összehasonlítására s megoldhatjuk azt a kérdést, mily helyet foglal el geometrikus ornamentikánk a primitív geometriai ornamentika különböző geographiai területei között". 1 6 írásából nem derült ki, hogy miért is fordult a geometrikus díszítés problémája felé. Erre jóval később Bátky Zsigmond egy hasonló tárgyú közleménye tért ki, megemlítve, hogy múzeumi gyakornokként tanúja volt annak, hogy Jankó érdeklődését „az akkoriban meginduló primitív népek ornamentika-búvárlata, Hjalmar Stolpe-val az élen" váltotta ki, amely elképzelésekkel a Mitteilungen des Anthropologische Gesellschaft in Wien köteteiben ismerkedett meg. 1 7 Az „ősművészet" kérdése a prehisztorikus régészettel kötötte össze az etnológiai tájékozódást. Nyilvánvaló, hogy ebben az etnológiai megközelítésben a komparatív szemlélet és a díszítmények eredete, fejlődéstörténete volt a meghatározó gondolat. Az egyetemes néprajzi szemlélet ebből a két szempontból látta értelmét a díszített primitív tárgyak vizsgálatának. Az etnikai jegyek megállapításához csakis az összehasonlítások fáradságos útján lehet eljutni, ám mint Bátky későbbi írásában kifejti a túlontúl formai deskripció és a földrajzi elterjedés nyomozása korántsem meríti ki „az etnológiai általános érvényű megállapításait". 1 8 Saját írásában azt körvonalazta, hogy a díszítmények mágikus-vallási eredetét, a díszítésmódok „etappe-szerű előfordulásá'-nak nem vándorlás alapú magyarázatát másmilyen etnológiai elméletek belátásai alapján kell keresni. A 19. század végén a terjedőben lévő néprajzi szemlélet javarészt egyetemes - etnológiai-antropológiai - felfogásmód talaján állt. Jól látható ez Jankó János idézett kí15 Viski Károly: Díszítőművészet. In: Györffy István — Viski Károly: A magyarság néprajza. 2. kötet. Budapest, 1934. 275. Az idézett hely: Réthy László, i. m. 44. 16 Jankó János: Régi hazai löportartók szarvasagancsból. Archeológiai Közlemények, XVIII. 1895. 117. 17 Bátky Zsigmond: Szarvasagancs-löportarttóink ornamentikájához. Néprajzi Értesítő, XVIII. 1926. 1. Vö. Stolpe, Hjalmar: Entwicklungserscheinungen in der Ornamentik der Naturvölker. Eine ethnographische Untersuchung. In: Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschafi in Wien, XXII. 1892. 19-62.; Grosse, Ernst: Die Anfänge der Kusnt. Freiburg-Leipzig, 1894. Lásd különösen a VI. fejezetet: Die Ornamentik, 111-155. 18 Bátky Zsigmond, i. m. 1.
