Őriné Nagy Cecília (szerk.): A népművészet a 19-20. század fordulójának művészetében és a gödöllői művésztelepen (Gödöllői Múzeumi Füzetek 8. Gödöllői Városi Múzeum, 2006)

Lábadi Károly: A népművészet - gyűjtés és ihlet forrása

114 A népművészet - gyűjtés és ihlet fotrdsa Körösfón kívül azonban volt még egy néprajzi sziget, mely rabul ejtette mind Zichy Istvánt, mind Juhász Árpádot: a matyóság gazdag népi kultúrája, elsősorban színes népviselete jelentette számukra az ihlet forrását. Annak népszerűségi oka és mozgatórugója majdhogynem ugyanaz volt, mint az erdélyi népművészet kivirágzásának: ,A matyó népcsoportot a romantikus, mitizáló nemzeti arculatkeresés tette ismertté a századfordulón. A matyóság iránti érdeklődést mindenekelőtt a századvég magyar népképébe jól beleillő vonásai keltették fel. A 19. század második felében kivirágzó paraszti öntudatot tükröző látványos, színes népviseletük, erős történeti tudatuk és gazdag szokásviláguk jól beleilleszkedett abba az idealizált képbe, amely a népi kultúra egyes elemeit táji-történeti kötöttségeiből kiemelve nemzeti sajátosságként kezelte, és szinte nemzeti szimbólummá emelte".

1

4 A gödöllőiek közül mind a kalotaszegi, mind a matyó néprajzi vidék egyik legjobb ismerője Juhász Árpád (1863-1914) volt. A témához való viszonyulása némileg elütött a többiekétől: nem törekedett arra, hogy a népi motívumokat, a népművészet elemeit átültesse a „magas művészetbe", ugyanis a népművészetben olyan elementáris erőt vélt felfedezni, mely elég ahhoz, hogy önmagában is megálljon. Ennek feltételeit kísérelte megteremteni. A pontos és szakszerű ábrázolást tartotta elsőrendű fontosságúnak,

1

5 emiatt munkái a néprajztudomány szemszögéből dokumentumértéket jelentenek hitelességük miatt. Mihály Rezső (1889-1972) öt esztendeig volt jelen a gödöllői művésztelepen, de ez az idő számára elég volt ahhoz, hogy az ő figyelme is a népművészet felé forduljon. Szintén elzarándokolt Kalotaszegre, ahol munkákat készített,

1

6 de ő inkább az elvonatkoztatást és a stilizálást részesítette előnyben. Számára ihletet adó forrás a népművészet gazdag motívumkincse, de nem vált uralkodóvá, csak merít belőle. Alárendelődik munkáiban, melynek „alapja a századforduló kifinomult grafikai stílusa, amiben önálló életre kelt a vonal, nem riadva vissza attól sem, hogy megváltoztassa az ismert, megszokott arányokat egy szimbolikus nyelvezet érdekében".

1

7 A gödöllői művészteleppel állt kapcsolatban Undi Mariska (1887-1959) is, aki ugyancsak nagyszámú illusztrációt készített Malonyay

1

8 részére. Ő volt a kolóniatagok közül a legtöbbet kísérletező, mert a művészet számos ágában igyekezett átültetni népművészettől nyert inspirációját. Undi Mariska a gödöllői művésztelep megszűnte után is gyűjtött, dokumentált, s a népi motívumokból új építkezésekbe kezdett: többek között például hímzésterveket készített, iparművészeti típusú feladatokat kivitelezett, 14 Fügedi Márta: Mítosz és valóság- a matyó népművészet. Officina Musei 6. Miskolc, 1977. 5. 15 Lábadi Károly: A nép művészetének megtalálása. In: Lábadi Károly (szerk.): „...csak néztem és gyönyörködtem" Népművészet a gödöllői művésztelepen. Gödöllő, 2004. 16 Pl. Kalotaszegi fiú korsóval. Toll, akvarell, 25,7x16 cm, Néprajzi Múzeum, R 3820.; Varrogató leányok. Toll, akvarell, 34x24,6 cm. Néprajzi Múzeum, R 3819.; Kalotaszegi patak hídján. Akvarell, tus, toll, 32x23,3 cm, magántulajdon; Mezőkövesdi asszony. Akvarell, tus, 31,5x21,4 cm, Gödöllői Városi Múzeum stb. 17 Keserű Katalin: Mihály Rezső In: Mihály Rezső Emlékkiállítás katalógusa, Gödöllő, 1989. 18 A Magyar nép művészetében megjelent munkáin kívül pl. jó karakterű rajz származik tőle egy bogártelki faragott kiskapuról (Néprajzi Múzeum R 2462., 28x25 cm), több kályhacsempéről is hiteles rajzot készített (ld. Néprajzi Múzeum R 5331/9, 11, 17, 21) stb.