Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
Nagy Sándor: ÉLETŰNK KÖRÖSFŐI-KRIESCH ALADÁRRAL
csiklandozta, s nagyokat kacagott a kicsi fintorain és prüsszögésén. A tanár úr bécsi szorgalmi spórái azonban jó helyre leltek, mert ha nem is írta naplóba, de Laura mama is csupa szorgalom volt és tevékenység az utolsó órájáig. Volt tehát mit örökölni Aladárnak két oldalról is. Ez a Vorgeburt-Erziechung 1 5, ahogy a német nevezi, a legbefolyásosabb a gyermekre. Oly elhatározó, hogy alapdiszpozícióvá erősödhetik, s ez már a koncepció előtt dől el, azért jegyeztem meg a bécsi iskolaéveknél ezt a mottót, mint princípiumot. Ez az 1863-ban született fiúcska a mama ölében még csak az anyakönyv szerint Kriesch Aladár. Még ugyan soká lesz az a fogalom, amely e név köré jegecesedett. Egyelőre még Kriesch János és Abt Laura vergődő hite, kacagó reménye, síró-rívó bánata, mosolygó öröme, szóval minden együtt, amelyet összetételében a múlt század közepén még családi boldogságnak hívtak. Aladárka Budán, a Várban született. Laktak pedig azon a helyen, ahol most a Pénzügyminisztérium palotája áll. Itt volt a Polytechnikum. Rézsút szemben pedig a piarista rendnek volt egy elemi iskolája, ahova járt később Aladár. Ezeket az adatokat Toldt István kúriai bírótól tudom, aki szomszédja és iskolatársa volt Aladárnak. Mi is volt a vár a magyarságnak ez időben? Történelmi múltunk szomorú kőhalmaza, amik között bevándorolt idegenek igyekeztek úgy elhelyezkedni, hogy jobban élhessenek, mint otthon. Ezt tehették is, mert nem irigyelte tőlük senki magyar. A nemzeti tradíciókat e néma falak, lépcsők, szűk, görbe utcák, mint hanyag ószeres, még őrizgették addig, amíg barbár várospolitika le nem bontatta. A vidéken lakó néhány úr még tartott egy-két palotát téli szállásnak vagy a delegációk idejére, ha mikor eljött pár napra a császár-király, de ezek is inkább lehúzódtak Pestre új, modern palotákba. A Vár és a Bástya, ahova dél felé kihozták Aladárkát a napra, olyan csendes, síri, mint a temető. Egy nemzet nagyszerű múltja fölött a nehezékkő, ez volt a Vár. Itt még a kutyák is lábujjhegyen jártak. Ámbátor kutya nemigen akadt, inkább csak finnyás kis ölebek, amelyek öreg kisasszonyokat vezettek pórázon oda, ahova csak kényszerűségből mentek. A mély udvaros házak, mint Bártfán vagy Lőcsén, kétfrontúak. Janus képük van: egyik a Bástyára, másik az utcára. Gazdáik is: a Bástyára néző arcukon rossz magyar szóra nyíló ajak, az utcára nézőn német. A levegője egyenesen Bécsből jött a Svábhegyen keresztül. Idegen, de jobb, tisztább, mint a pesti, ahol is Arany János panaszolja: „Por, bűz, német szó és piszok." Még Buda és Pest, még Ofen und Pest. De már kikezdik az és-t és und-ot, már Mokány Berci a szájára vette. Sőt, mintha az egész város akarna valamit 1 5 (Ném.) Születés előtti nevelés. 15
