Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
GÖRÖGORSZÁGI ÚT, 1911
Aladár, mintha taglóval vágták volna fejbe, lehorgasztott fejjel állt, nem tudott szólni, még mozdulni se. Aztán felkapta a fejét, valami gyors ürügyet hebegett, és otthagyta új ismeretségét. Nem is állt szóba vele, mintha valami kellemetlent tudott volna meg róla. A hajó-stuartnak is szólt, hogy jó távol ültesse az ebédnél, vacsoránál. Még a naplóban is elhallgatta ezt az árulásszámba menő esetet. De térjünk csak vissza hozzá, ez úton az övé legyen a szó. így lehet őt legjobban megismerni. „Május 18-án csütörtök. Ez is a magambaszállás, a nagy, mocsoktalan érzések, a tenger tanító szavára való hallgatás napja. Hol sétálok a fedélzeten, hol a hullámok csodás összefonódását és széjjelfutását bámulom, hol meg a sirályok röpülését nézem, amint lassú lengéssel hajónkat követik, közben egy-egy hirtelen kanyarulattal valami prédára, a hajóból kivetett falatra lecsapnak. Majd meg a kajütbe térek és írom e naplót. Nemsokára Athénban leszünk s ott első utunk nem a Parthenon, nem, szívünk eledelét kell elébb megkeresnünk, s ezt a posta őrzi számunkra kis négyszögletes tokokban! (...) Egy sziklafokon régi görög templom romjainak sziluettje látszik, oszlopsorok s rajtuk még az architráv 17 2 (A Suníon foki Poszeidon-templom.) Majd messze valami gyanús orom látszik. Lassan-lassan kibontakoznak az Akropolisz ismert vonalai. Csakhogy a hajó közeledtével háromszor is megváltozik a Lykabettos dombjának s az Akropolisznak egymáshoz való helyzete. Már látjuk Pireuszt, de sehogy se tudjuk elképzelni, hogy jutunk beléje - a hajó látszólag mellette halad el. Végre előttünk a porto. (...) közeledő idegennek. Május 19-én, péntek. (...) De az Akropolisz csábít, vonz, lábunk sietve visz feléje fel a meredek, verőfényes sziklákon. Csendes mosolyog belül a lelkünk, érezzük, mintha valami légies szellem lágy szárnyakkal körülcirógatná az arcunk, érezzük az emberinek a hatalmát! Oda se nézünk úgyszólván, s egész testünkön át mintegy beszívódik az a harmónia és fenség, amely ilyen intenzitással azóta se nyilatkozott meg az emberek között. Igaza van Nietzschének: Die Erscheinung Jesus bedentet einen Riss in der menschlichen Geschichte. 17 3 Még soká lesz, míg újabb, szélesebb fundamentumokon felépülhet az élet egy oly harmonikus kialakulása, mint amilyen a görögöké volt! Nem hiszem, hogy volna a földnek még egy városa, ahol a természetnek alakulata is, a szituáció, oly nemes és gazdag lenne, mint Athénnál. Szalamisztól Pireusz és Phaleronig - az öblöknek, kiszökellő fokoknak és a tengerbe lankásan 17 2 (01.) Az oszlopfők fedőlemezén nyugvó főgerenda vagy gerendasor. 17 3 (Ném.) Jézus megjelenése szakadást jelent az emberi történelemben.. 144
