Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEPEN

KRIESCH ALADÁRNÉ GÁBORRAL MUNKA KÖZBEN ez a szó, gödöllőiek mindig a béka száján volt, hamarabb ért el a köztudatba, mint [ahogy] a mi munkálkodásunk révén eljutott volna. Az azonban sikerült, hogy Lippichcsel való érdektelen barátságunkat megmérgezte. Ő se mert nekünk semmit se tenni, mi se fordultunk hozzá semmiért, de elmaradásunkat sokszor félreértette és mi is az övét. íme, tehát itt vagyunk Gödöllőn, „a nyilvánosság dombján", ahogy Líppich mondta. Itt vannak régi barátaink, Belmonte-ék, itt vannak Juhász Árpádék, itt van az első részben említett tövisi Boér doktorék leánykája, Boér Lenke, két bajai leány. Frey Vilma és Rózsi, Undi Carla, Sidló néni, Bende néni, akik mind a szőnyegszövő körül buzgólkodtak mint intelligens elem. (Régen még volt ilyen megkülönböztetés is.) Éppen velünk egy évben jöttek Raáb Ervinék, akik eddig Münchenben vol116