Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

A SZÖVŐMŰHELY

ben a gobelinszövést és fonalfestést, ő aztán gondoskodik róla. hogy jó dolga legyen nálunk. Nem kevés utánjárásba került, míg a Manufacture felvette. Felesége minden ismeretségét igénybe kellett venni, míg sikerült. Itt aztán mesés kitartásával és kézügyességével csakhamar el is sajátított minden elérhető trükköt és titkot, különösen a maradandó fonalfestésben, úgyhogy nemsokára gondolhattak az áttelepedésre. Belmonte Leo a rue Fontaíne-í Julian-iskolában kollégám volt. Egyike a legfiatalabb csirkéknek, ahogy ott a fiatalokat nevezték. Nagyon szorgalmas, de szótalan, vissszahúzódó fiú volt, így nemigen ismerkedett senkivel. Olyan biccentő, köszönő viszonyban voltunk. Wilhelmson, egy svéd kolléga beszélt egyszer róla, hogy az apja Stockholmban nevezetes bankár, a királyi családnak bizalmasa. Gyermekzseninek tartották. Már 15 éves korában kiállított Stockholmban. Mestere ugyanaz a festő volt, aki a trónörökösnek. Évekig voltunk kollégák anélkül, hogy beszéltünk volna egy-két szónál többet, azt is úgy kellett kihúzni belőle. Egy időben műtermet kerestem és a Vache Enragée-ban. ahol étkeztünk, említettem neki is, hogy nem tud-e olyan műtermet, amelyik nem esik a festőnegyedbe. Pár hónapja költözött el éppen egy ilyenből, mondta, nézzük meg, talán még nem adták ki. Csakugyan üres volt. Az európai negyedben volt, közel a Gare St. Lázárhoz. Ez úton rájöttem, hogy zordsága csak félénkségét álcázott és hogy igen derék fiú. Megkötöttük a barátságot. Tudor-Hart barátom emiatt féltékenységi jelenetet is rendezett, de később megbékült és lettünk egy triumvirátus. Esténként rajzoltuk egymást és témákat adtunk fel egymásnak. így került aztán Tudor-Hart után, egy nyáron hozzánk és Diódra is, Aladárékhoz. E nyáron már riasztó hírek érkeztek Stockholmból, hogy a régi bankja apjának összeroppanóban van. Szegény édesanyja, egy pozsonyi ügyvédnek a lánya melankóiiába esett, s ez az apja energiáit teljesen felőrölte, s ez az oka a bankveszteségeknek. Menyasszonya volt Belmonte barátomnak, s a párizsi szülei a menyasszonyának, mikor meghallották a fiú apjának veszteségeit, nem akartak tudni a házasságról. Ám Margit, egyenes lelkű, nagyon művelt leányka, nem tágított és egy szép napon Belmonte lakása udvarán - megbeszélés szerint-felkiáltott az ötödik emeletre: „Leo, Leo, tu viens te marier?"

13

0 És Belmonte rohant le az emeletről házasodni. Ez időben két kisgyermekük van. így hát negyedmagukkal jöttek Gödöllőre. Minő optimizmus lehetett Aladárban, hogy vállalta ezt a felelősséget! A „Szőnyegszövők" ezzel nagyot szökött nívóban, míg Aladár sietve festett egy kis családi 13

0 (Fr.) „Leo, Leo, jössz házasodni?" 100