Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

A SZÖVŐMŰHELY

ben a gobelinszövést és fonalfestést, ő aztán gondoskodik róla. hogy jó dolga le­gyen nálunk. Nem kevés utánjárásba került, míg a Manufacture felvette. Felesége minden ismeretségét igénybe kellett venni, míg sikerült. Itt aztán mesés kitartásá­val és kézügyességével csakhamar el is sajátított minden elérhető trükköt és titkot, különösen a maradandó fonalfestésben, úgyhogy nemsokára gondolhattak az át­telepedésre. Belmonte Leo a rue Fontaíne-í Julian-iskolában kollégám volt. Egyike a legfi­atalabb csirkéknek, ahogy ott a fiatalokat nevezték. Nagyon szorgalmas, de szóta­lan, vissszahúzódó fiú volt, így nemigen ismerkedett senkivel. Olyan biccentő, kö­szönő viszonyban voltunk. Wilhelmson, egy svéd kolléga beszélt egyszer róla, hogy az apja Stockholmban nevezetes bankár, a királyi családnak bizalmasa. Gyermek­zseninek tartották. Már 15 éves korában kiállított Stockholmban. Mestere ugyanaz a festő volt, aki a trónörökösnek. Évekig voltunk kollégák anélkül, hogy beszéltünk volna egy-két szónál többet, azt is úgy kellett kihúzni belőle. Egy időben műtermet kerestem és a Vache Enragée-ban. ahol étkeztünk, említettem neki is, hogy nem tud-e olyan műtermet, amelyik nem esik a festőnegyedbe. Pár hónapja költözött el éppen egy ilyenből, mondta, nézzük meg, talán még nem adták ki. Csakugyan üres volt. Az európai negyedben volt, közel a Gare St. Lázárhoz. Ez úton rájöttem, hogy zordsága csak félénkségét álcázott és hogy igen derék fiú. Megkötöttük a barátsá­got. Tudor-Hart barátom emiatt féltékenységi jelenetet is rendezett, de később megbékült és lettünk egy triumvirátus. Esténként rajzoltuk egymást és témákat adtunk fel egymásnak. így került aztán Tudor-Hart után, egy nyáron hozzánk és Diódra is, Aladárékhoz. E nyáron már riasztó hírek érkeztek Stockholmból, hogy a régi bankja apjának összeroppanóban van. Szegény édesanyja, egy pozsonyi ügyvédnek a lánya melankóiiába esett, s ez az apja energiáit teljesen felőrölte, s ez az oka a bankveszteségeknek. Menyasszonya volt Belmonte barátomnak, s a párizsi szülei a menyasszonyának, mikor meghallották a fiú apjának vesztesé­geit, nem akartak tudni a házasságról. Ám Margit, egyenes lelkű, nagyon művelt leányka, nem tágított és egy szép napon Belmonte lakása udvarán - megbeszélés szerint-felkiáltott az ötödik emeletre: „Leo, Leo, tu viens te marier?" 13 0 És Belmonte rohant le az emeletről házasodni. Ez időben két kisgyermekük van. így hát negyedmagukkal jöttek Gödöllőre. Minő optimizmus lehetett Aladárban, hogy vállalta ezt a felelősséget! A „Szőnyeg­szövők" ezzel nagyot szökött nívóban, míg Aladár sietve festett egy kis családi 13 0 (Fr.) „Leo, Leo, jössz házasodni?" 100

Next

/
Thumbnails
Contents