Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
A MŰVÉSZTELEP FELBOMLÁSA
szorgalmaskodott a pozsonyi gobelineken. Sidló Feri baritonja is mind mélyebb, komolyabb és érzelmesebb lett, míg meg nem hallotta Undi Carla. Mihály Rudi és Boér Lenke, Frey Vili és Remsey 18 5, aztán nincs több kombináció, de még lett volna egy, s ezért irodáját váltig tréfáztuk, hogy nem sikerült szegény, kedves Bende nénit férjhez adni. Ha időben nem ment is ilyen gyorsan, de volt valami epidémiaszerűség a tömeges házasságkötésekben, amelyek mind Aladár lelkét látszottak terhelni, mi legalább ráfogtuk, idősebb családapák és ezen sokat eltréfáltunk. Ha ráértünk volna felállítani a horoszkópot, akkor ez a sok központba futó vonal aggodalommal tölthetett volna el bennünket. Mit érez, minek az előérzete ez a tömeges révbefutás? De mivel az 1912-13-as évek Gödöllőre nézve is a csúcsrajáratást jelezték, valamennyien el voltunk foglalva művészi munkákkal, 1914 nyarára két templom dekorálása is várt reám, nem vettünk másról tudomást, nem akadt közöttünk Noé... de mégis. 1913 késő őszén Párizsból visszajövet a francianémet határon annyi katona volt összevonva mindkét részről, hogy már akkor, ha ráeszmélek, meg kellett volna látnom az elkövetkezendő rosszat. Belmonte-né Margit unokafivérétől, aki Nancyban egy pneumatique-gyárban volt mérnök, már megkapta a figyelmeztető levelet. A hadigyárosok tenyere már viszketett. Belmonte-ék ezután már csupa nyugtalanság voltak. Kis leányuk, Yvette elhibázott egy francia szót, a mama figyelmeztetésére kijelentette, hogy „nem vagyok én frrrancia, én magyarrr vagyok". Erre aztán teljesen akuttá vált a nyugtalanságuk, a gyermekek taníttatása miatt vissza kell térniök Párizsba, már nem sokáig maradhatnak, Egyszer aztán több fővárosi lap is hozta az Erdő utcai „eladó ház" hirdetését, Minket elég kellemetlenül érintett, mert a mi telkünkön építkeztek. Most vajon ki lesz a szomszéd? Ez falun nagy probléma, pláne oly közel a telkünkön. Azt, hogy immáron tíz évet élt a kolónia, nem vettük észre, csak azt, hogy az imént telepedtünk, s mint a népvándorlás idején, mindenki sátorfát szedett, s rakodnak, kicsinyje-nagyja, a bivalyos szekerekre. Úgy emlékszem, István gróf volt az első, aztán Juhi báék költöztek át Pécelre, Sidló Feriék a Százados utcába Budapestre, s így rendre mindannyian. Csak a három család maradt. Aladárék, Raábék és mi. Belmonte-ék elvonulása volt a legfájdalmasabb. Ők mentek legmesszebb. Mintha valami szörnyű valóságra ébredtünk volna, pedig hiszen eddig is tudtuk. 18 5 Valóban sok házasság szövődött a művésztelepen. Sidló Ferenc (1882-1954) szobrászművész - lévén egyébként is helyi lakos - Gödöllőn kötött házasságot Undi Carlával (1881-1956) 1911. július 3-án, Raáb Ervin volt az egyik esküvői tanúja. Mihály Rezső (1889-1972) Boér Lenkével, Remsey Jenő (1885-1980), a telep legfiatalabb tagja pedig Frey Vilmával (1886-1973) kötött házasságot. 162
