Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEPEN
tak. Őket követte Zichy István gróf, aztán a budapesti francia főkonzul fia, a kis Charles de Fontenay vicomte, no meg Wigand Ede. 15 1 Mindnyájan elég közel esnek a leíráshoz, de a háború közbeesett és ez mégis úgy eltolta az eseményeket, mintha századok estek volna közbe. Este lefekszik az ember valami súlyos eseménnyel és jó alvás után oly messze érzi, szinte nehezére esik visszaidézni. Az ember, úgy látszik, mindig megújul az új nappal és - itt az abszurdum - minden nappal viszont fogy is. Ide jöttünk, itt voltunk, akiket itt elsoroltam. Akkor nem kérdeztem, miért jöttek, mi hozta őket. Aladár se. Mint ahogy természetesnek vettem a Belmonte-ékkal való találkozást. Egy életre szólt a barátságunk, hát csak természetes, hogy itt vannak. Pedig kérdezhettem volna, miért nem vagyok inkább én ott, Párizsban, ahol már elfogadtak, elhelyezkedtem, meg tudtam élni. Dehát Belmonte kiegészíti a mi tudásunkat, ő a megvalósító. Nem természetes tehát, hogy itt van? És nem ez-e a barátság? Összeadni és kollektíváim a tehetséget, nem erre felé törtet a világ? Az egyéniség alkonya követi az istenek alkonyát. Az egyéniség már egy családnak sem elég. Az apa, mint az istenek, elvesztette talaját, a tekintélyét. Mi már nem viselünk koronát, pajtása, játszótársa lettünk a gyermekünknek. Mindnyájan, Aladár is. Belmonte is, én is. így jött el a Kinderrecht 15 2 kora. Azt hittük, legalább egy ezredévnek. Csudát! Ma ez is letűnőben. Csak egy esetben, amikor Falus Elek 15 3 jött, és kérdezősködött, hogyan juthatna Gödöllőre, van-e hely a kolónián, s mit ad a község vagy az állam, akkor mosolyodott el Aladár, hogy kilátszottak fogai nagy szláv bajusza alól. Ebben a magára hagyott, szabad vállalkozásban az élet kicsiben próbálkozott a lehetőségekkel, mint ahogy Görögország kísérletezett az összes lehetőségekkel, az összes életformákkal. De az állammal való kihasználós kapcsolat nem volt benne, mert akkor nem lett volna oly szabad, mint a fi-fik alakulata. Ám nekik könnyű volt, mert midig ott volt a dúsan folyó emlő, amelyet most már az apai erszény képviselt. 15 1 Leo Belmonte feleségével. Marguerite Bloch-sal és két gyermekével. Dániellel és Yvette-tel jött. Juhász Árpád is feleségével, Omelka Vilmával érkezett, Boér Lenke (1885-1956), Frey Vilma (1886-1973), Frey Rózsa (1887-1975), Undi Carla (1881-1956), Sidló néni, Sidló Ferenc (1882-1953) szobrászművész édesanyja, ők már eleve gödöllői lakosok voltak (Isd. Polónyi Péter: Emlékezések a gödöllői művésztelepre. In: Studia Comitatensía 10. Szentendre, 1982. 9.), Bende néni, Raáb Ervin (1874-1959), Zichy István (1879-1951), Charles de Fontenay. Thoroezkai Wigand Ede (1870-1945). 15 2 (Ném.) Gyermekjog. 15 3 Falus Elek (1884-1950) grafikus, iparművész, a modern magyar könyvgrafika terén úttörő munkát végzett. Kecskeméten tevékenykedett. 117
