Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

A PRERAFFAELITÁK

Négy hosszú századon át ereszkedett le folytonos lejtőn feltartóztathatatlanul az európai ember művészete. -S ennek a lejtőnek a legalsóbb fokát talán a múlt század első felében érte el. - Ennek a művészetnek már az élethez semmi köze nem volt. összezsugorodott, pókháló, por lepte be - úgy látszott, örökre elaludni készül. Az emberiség nagy része, mely akkor teljesen a természettudományok s a belőlük dedukált materializmus jegyében állott, s vezetőit ezen a téren - mint mindig félreértette, körülbelül úgy okoskodott, hogy a művészetek az emberiség gyermek- és ifjúkorába valók, mi azonban most már a férfikorba léptünk, tehát félre a játékszerekkel, s éljen a komoly tudomány, azaz [a] természettudomány. Voltak ugyan egynéhányan, akik szívük mélyén valami zsibongásfélét éreztek, ha művészek voltak, hát képeket is festettek, szobrokat faragtak, de kétkedve, de szárnyaszegetten, mert semminemű kapcsolatot az ő munkálkodásaik s az emberiség törekvései között nem találtak. Igaz, ekkor élt Millet. Jean Frangois Millet, ő belevitte ugyan az életet a művészetbe, de nem a művészetet az életbe. Ő se tudott a kettő között kapcsolatot teremteni. Ő sem kellett senkinek! És ekkor eléáll egy ember, egy próféta, egy látnók, és kijelenti, hogy a művészet az az égnek meredő útmutató, lobogó fáklya és világító torony, melynek fénye világítja be az emberiség útját a boldogság és megismerés felé. Nem téved belé az ok- és okozat-fürkészés - azaz a saját farkába harapó kígyó - labirintusába, hanem egyszerűen szemünk elé tartja igéző Medúza-főként az összeségnek egységes és törvényszerű voltát - az örök törvényt, melynek követése: élet, tagadása: halál. Rámutat arra, hogy a művészet az, mely szerény analógiában bár, de közvetlenül megtanít e nagy törvény megismerésére és hogy az ember művészi munkálkodása hasonmása kicsinyben a nagy természet organizáló tevékenységének. A legpozitívabb materializmus korában, midőn az egyszerű sejt megtalálhatása által az élet problémáját megoldottnak vélték, ő nyugodtan előáll, és valamint Mózes a Sinai hegyéről lehozza kőbe rovott tízparancsolatát, ő is kijelenti, mire őt jelenésszerűen az alpesek s a Mont-Blanc tanították, hogy <Az emberi élet célja - az Istenség szemlélése>. Azaz: annyiban ember az ember, amennyiben magát elválaszthatatlanul egynek érzi a Mindenséggel. Az az ember, aki mindezeket átérezte, felgondolta s kimondotta - Ruskin volt." 90