Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
EGO SUM VIA VERITAS ET VITA, 1903
Ekkor fogamzott meg lelkében az „Ego sum via Veritas et vita" című képe 11 0, amely sok vándorlás után bekerült az Andrássy úti régi Műcsarnokba, oda se benső értékénél fogva, hanem a technikája révén. Ebben a képben ő is elképzelt a misztikusokkal egy másvilágot, ahol Krisztus átadja ismét a kis Nunut szüleinek. Éppen ez időben fordult hozzá Vigyázó grófné, aki szintén elvesztette egy nagy fiát, hogy a rákoskeresztúri kriptába fessen egy triptichont. Mintha valamely gondviseléstől kapta volna e megbízást, olyan vehemenciával esett reá e témára. Itt újra kifejezhette új, misztikus gondolkodását: nincs elmúlás, csak átköltözés egy új, szebb és győzedelmesebb formába a Golgotán keresztül. A hármas kép elkészült a kripta falaira festve al tempera. De az ideges grófnéra nem volt azzal a hatással, amelyet várt tőle. Úgy látszott, azt várta, hogyha ezt az áldozatot meghozza, fia valóban fel is támad. S mert ez nem történt meg, a képeken akart bosszút állni és leveretni őket és Hegedűs Lászlóval 11 1 újrafestetni, akitől már nem várt csodát, csak képet. Mikor ezt megtudtam, látva Aladár mérhetetlen szenvedését, eljártam a Társulatnál és a Tanácsnál, egy-egy memorandummal, amelyben felhoztam a francia törvényeket, amelyek szerint a képvásárló vagy megrendelő a pénzével csak bizonyos időre váltja meg a műalkotást, mert annak örök tulajdonosa a haza, lévén a vásárlók sokkal halandóbbak, mint a műalkotás és a haza. És azt a műalkotást nemcsak hogy nincs joga senkinek elpusztítania, de sőt gondosan kell megőriznie. Példát is hoztam fel, Carolus Durand esetét, aki lefestette egy amerikai milliárdos leányát, de mivel nem ütött ki a tetszésére, bevágta a kandallóba és elégette. Úri gesztus. Tudunk egy magyar grófról is, aki egy Tizíanképbe öltözött a maskara bálba. De az amerikait a francia állam támadta meg és súlyos összegben marasztalták el. Sem a Társulat, sem a Tanács nem tették magukévá ezt az ügyet, hiszen művészek voltak és egy kollégáról volt szó, akinek sikerei voltak és tudott! így hát a grófné, aki nem is volt normális, kényére leverethette a képeket. A középsőt meghagyták. így Aladárban a kisfia kétszer halt meg, benne, a fájó lelke közepén. Egyszer a természet kegyetlenkedett, másodszor az emberek. Amabban megnyugodhatott, mert megértette a fizikai okokat, ebben soha nem találhatott vigasztalót, legfeljebb elült és lecsendesedett megvetése a... Talán ő meg se is vetette őket... Én azonban pár évre ismét kimenekültem a világ 11 0 Ego sum via Veritas et vita, L903. Tempera, v. 159x286,5 cm. A Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. 11 1 Hegedűs László (1870-1911) Münchenben, Bécsben, Párizsban tanult, majd a Benczúr-mesteriskola tagja lett. 1903-ban tanárrá nevezték ki a Képzőművészeti Főiskolára. 84
