Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

ORSZÁGHÁZI FRESKÓ,1897

ORSZÁGHÁZI FRESKÓ, 1897 Dávid Ferenc meghálálta Aladárunknak, hogy hozzá méltóan életre hívta, mert ezen felbuzdulva a parlamenti építőbizottság is felszólította freskófestésre. A Halászat és Vadászat témákat kapta. A bemutatott első vázlatok egyikét, a Vadászatot Benczúr leszavazta. Nem lett volna olyan benczúreszk, az igaz, mint a mostani, de sokkalta érdekesebb falkarakterű kompozíció volt, egy síkban tartott heroikus tájképpel. Hogy a lovak egy kicsit rosszul voltak rajzolva a heves futamukhoz képest, bizonyára ez vezette félre Benczúr mestert, és ezektől nem látta meg a sokkal lényegesebbet. Hogy a Halászathoz inspirációkat szerezzen, lejött hozzám Veszprémbe és együtt sétáltunk le Tihanyba. A romantikusok vándorfestőiként jártuk be a Balaton partjait, itt is, ott is betérve a csopaki, arácsi, füredi ismerősökhöz, akiket aztán halálra sértettünk kérlelhetetlen absztinenciánkkal. Nem felejtem el azt a rettenetes hatást, amit Tihany tett reánk. Sok éve nem láttuk, kis gyermek koromból azonban ismertük, mint virágzó halászközséget. Ropogós selyemruhás, vidám leánykák, hetyke halászfiúk cicáztak emlékünkben és most, mintha csak a törökvész az imént süvített volna keresztül, olyan elhagyatott, szegény, kopár, szántatlan, vetetlen, szomorú dombok néztek vissza reánk szemrehányó tekintettel. Ezt a pusztítást a balatoni halásztársaság nagyüzemű hajója okozta, miatta lettek földönfutók a legősibb ősfoglalkozást, a halászatot űző, szakállas magyarok. Egy szép, ősi világot törölt el ez a liberális alkotás és eldegenerálta ezáltal az egyik eredeti típusát a magyarságnak. A filoxera mint természeti csapás, szintén nagy károkat okozott a balatoni partokon, de mint természeti csapásnak, törvényszerűen nyomában járt a kiegyenlítődés is, de amit ember hoz csapást, arra csak a Szahara következik. Ez azt hiszem, axióma. Örökre elvitte a Balaton mondával tele poézisét, varázsát és százakat tett földönfutókká. Eltűnődtünk ezen Aladárral, míg a szántódi réven átkeltünk a somogyi oldalra, hogy Kőröshegyen betérjünk Aladár egy kedves ismerőséhez, a plébánoshoz. Itt is elfogta Aladárt a régi idők emléke, hiszen kisfiú korában sokszor nyaraltak itt édesapjukkal, ahogy az első részben említettük is. A parlamenti kartonok idején, míg a nagy kerék föl-le ahogy mozgott, a csúcsponton ismét hozott egy kis gömbölyű, egészségtől duzzadó, ezúttal leánykát, Margitkát. A kis elsőszülött. Nunu is szépen fejlődött, különösen szellemileg, noha egyébként elég sápadtka maradt. Öröm volt a családi élet, mert mintha ez hozta volna meg, a munkák is egyre jöttek. Az anyagi gondok megszűntek, a sok töpren81