Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
DIÓDI BOLDOGSÁG
kesedett lépten-nyomon, ahogy jártuk Erdélyt. Vett egy szépen kivarrott kozsokot 10 5, amely alól kilobogott bőre szabott batiszt inge, csipke kézelővel, hozzá egy cambridge-i futónadrág, visszatűrt harisnyaszár Van Dyck-félcipők. széles karimájú kalap, s ehhez a primitív oláh nép fantáziája: senki se hitte volna el, hogy nem az átszökött román trónörökös. Úgy is fogadták a hosszú falukban. Mire visszajöttünk a kiscsáklyai vízeséstől, a szépséges fáták mind a kapuban lesték és dióval és egyéb gyümölccsel elárasztották. Drága angol barátunknak soha ilyen sikere nem volt. Másnap reggel a kúria kapujából kellett szétzavarni a fátákat 10 5. Ha nem volt tervben kirándulás, akkor a csűr-atelier-ben jöttünk össze a szorgalmas Aladár köré, aki egy történelmi képen dolgozott. Mária királynőhöz jött egy grófi barátnője paraszt öltözetben és hozta a kiszabadítok titkos levelét. Boérék híres szép lánya volt a királyné. Napsütésben álltak az alakok, de annyira kötött mindnyájunkat, Aladárt is, a tradíció, hogy sehogy sem akart történelmi képpé válni, mindig csak zsáner maradt. Szétszedte egységét a véletlenül esett fények játéka. Soha nem fejezte be. Azt hiszem, nem lehetett parasztöltözetes grófkísaszszonyt se megoldani, mindig parasztleány maradt. Igaz, hogy Kalotaszegen és Torockón nem egy parasztleánykát láttunk, aki grófkisasszony lehetett volna gyönyörű arcocskájájval] és finom-finom csontozatával. Ez a kép valahova nyomtalanul eltűnt. Valaki örülhet neki, mert sok szép és igaz szín ragyogott rajta. Volt ám a díódi kúriának egy kis lakója is - azaz - de minő rosszul kezdem: volt egy drága kis központ, akit az egész ház, összes lakói, a csobogó Diód, a nagy udvar, a szeszélyes hegycsúcsok és kenyérhátú dombok uralni látszottak. Tőle függött a munka, a szórakozás, körülötte mozgott, táncolt az egész ház és Ő csak egyegy halvány mosollyal jutalmazott minden érdemet, mert ezen kívül még csak egyet tudott: sírni. Ez a kettő se vált még határozott kifejezéssé kicsi arcocskáján, könnyen csúszott át egyik a másikba. Kis Nununak hívták s Ő lett „az apa fia, az anya csillaga és Pici néni virága" 10 7. Aladár tökéletes családapának bizonyult. Oly szakértelemmel turkált a kis fehérneműk között, oly megvesztegető ügyetlenséggel gombolta, amit kötni kellett vón és kötötte, amit behajtani kell, hogy kaján örömmel élveztük jóindulatú ügyetlenkedéseit. Később persze nagy gyakorlatra tett szert, mert egy kis bölcsőben periodikusan mindig volt két csillogó szem és két motoszkáló kis kar, alighogy az előtte való talpra állt. Ez időben festette Aladár 10 5 Szőrmés bőrből készült ujjas, kabáthoz hasonló felsőruha, ködmön. 10 6 (Román) Fata=nő, asszony. 10 7 Kriesch Iván (Nunu) (1897-1901), Kriesch Aladár és Ujvárossy Ilka elsőszülött gyermeke. 78
