Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
EURÓPAI KÖRÚT, 1896
a délnek, hogy mindent felszívjon, bármily sokat bírt is, mégis véges volt. Arra pedig hogy teljesen kipihenve újra szemlélődhessék, rövid időt töltöttek. Nem összegeztük soha párizsi tartózkodása benyomásait, de nem vettem észre. hogy bármily hatása lett volna munkáira. Az első impresszionisták még nem voltak olyan szépen feltálalva a Louvre-ban, mint most. Az a pár dolguk a Luxembourg-i múzeumban pedig nem tűnt úgy föl az először végigmenőnek, hogy megfogták volna. Az „Olympia" 10 1 se volt még olyan klasszikusra kiérve, mint ahogy most hat a legelőkelőbbek miliőjében. Ez a kép, azt mondhatnám, hogy elvesztette színei régi értékét, de a patinájával új értéket kapott. Klasszikusabb lett, mint a klasszikusok. Dehát Aladár az elhibázott programja szerint a Pradoból jött Párizsba, a Velázquezektől, mintegy preventív intézkedésül a párizsi hatások ellen. Ezt készakarva se lehetett volna okosabban cselekedni. Hisz minden renaissance festő között Velázquez bizonyult a legellenállhatatlanabbnak. A jószeműek mind hozzá járultak, kezdve a XV111. századi angoloktól a francia - már klasszikus - modernekig, hogy ne is beszéljünk a kandírozott velázquezistákról, akiket neoklasszikusoknak nevez a műtörténet. Velázquezt nevezném a dél Rembrandtjának és fordítva. Ez a két igazán mester, akik e nevet joggal viselhetik, fejezik ki az észak és dél kultúrkülönbségét, sőt egyáltalában az európai kultúrát. Többet mond ez a két ember, mint a kultúrtörténetek kötetei. A durva észak nyers őszintesége és a dél hallatlan finomra csiszolt őszintesége találkozik bennük. Hogy nem azonos epochából valók, az is históriai tényeken alapul. Nem bánom én! Ki merem mondani, hogy Olaszország szinte másodrangú lesz e kettő mellett a túlzásokba ment magas É-ivel. Képzeljük el, ha valaki összeszedné az összes Velázquezeket és Rembrandtokat, s egy csoda-múzeumot állítana e kettő műveiből és két vonalba - jobbra is, balra is - az utánzókat, a belőlük származottakat, az utánérzőket, a basztardokat 10 2... Akkor látnók igazában Európa művé... De álljunk meg, ne tovább! Csak kicsúszott a tollamon. Egy azonban bizonyos marad: nem lehet abszolút, csak relatív mértéket állítani. Ha ezt a két titánt állítanánk mértékül, de sok koronázott művészkirály fejéről csúsznék le a korona és de sok törekvés látszanék hiábavalónak és meddőnek, amelyekből nincs tovább. És mi is, ugye Aladár, hol volnánk a tapogató völgyben e kettő mellett, mondjuk vigasztalásul, nem a mi hibánkból? Egy szerencsénk marad: mással is foglalkoz10 1 Edouard Manet (1832-1883) francia festő Olympia (1863, Louvre) című festménye, melyben Tiziano Urbínói Venusának kompozícióját töltötte meg modern tartalommal, nagy botrányt váltott ki a maga korában. 10 2 (Fr.-ném.) Fattyú. 75
