Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
EURÓPAI KÖRÚT, 1896
bent a szörnyen normálisak. Mind e fizikai küzdelem mellett nem csökkent energiával készíti el rendre megbízásait. Elkészül „A tordai országgyűlés". Ennek befejeztével, júliusban eljöttek hozzánk, már ti. a szüleimhez Répcelakra. Én is csak pár hete érkeztem haza Párizsból. Találkozásunknak most jobban örültünk, mint a millenniumkor Pesten. Ilka is élénkjen] részt vett beszélgetéseinkben és látszott, hogy minden együtt átélt epizódjainkat ismeri már. Most megint összekerültünk és újra, noha új viszonylatban, barátok lettünk. Hiába, a szülők kölcsönös ismerete tette rokoni színezetűvé viszonyunkat. Először összekocsikáztuk a Rába fűzfás vidékét, s aztán Aladár ajánlatára - ha már ilyen közel vagyunk (40 km Szombathelyig, onnét kocsin vagy 2 óra járás) - megnéztük egynapos kirándulással a híres jákí templomot. Nagy örömmel hallottam őszi tevüket egy több hónapos utazásról, amelynek utolsó állomása Párizs, úgy is búcsúztak: au revoir a Paris. Elmentek aztán ismét Diódra, amely Cordéliának is nagyon szívéhez nőtt, s most már nem „a rongyos". Magukkal vitték az összes egri nőket és trotykos [sic!] nadrágú janicsárokat is, hogy ott befejezze őket Aladár. Sietni kellett, mert Ilka-Éva: „Tudom fel fog mosolyogni arcod/Ha megsúgom,/De jöjj hát/Közelebb" 9 6. Ha 5-6 hónapos utazást még e nagy eseményig közbe akartak szúrni, ugyan iparkodni kellett. Szörnyen mohó úti programot állított össze Aladár, nem számolva erőivel. Gondolt is erre, csak az állt előtte, hogy mi mindent mutat meg Cordéliának. E szerint október vége felé indultak, először Velencébe, onnét Genovába, a Riviérára. le Spanyolországba és Dél-Franciaországon át Párizsba, ahol hosszabb időre kikötnek. A térképen olyan könnyen átmegy rajt az ember, de a valóságban nem festőnek, csak trotternek való, pláne Aladárnak, aki a vázlatkönyvet a kezéből se tette le hétszám. Élénk benyomású embernek, aki mindent felszív, öldöklő program. Aztán, gyerekek, október végén! Ahány nevű hideg szelet Eolus ki tudott a tömlőjéből bocsájtani, az mind a sarkukban volt. Először a tramontana, aztán a bóra, végül a misztrál dúdolta süvítő nótákban: maradj otthon! maradj otthon! Sehol nem találtak fűthető szobát, ahol felmelegedhettek volna. És az a sokféle étel az ő gyomorbajának! No, úgy is érkeztek meg Párizsba, valamikor karácsony előtt, mintha a Livingstone után kutattak volna Afrika sötét dzsungelein keresztül. Eddig nem láttam Aladárt ilyen rossz állapotban. Szegény Cordéliának is kijutott, szerencse, hogy 9 6 Idézet Madách Imre Az ember tragédiája című művéből. 73
