Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

MILLENNIUM, 1896

tük, ugyanolyan magas első emeleten, hogy az ablakokon át beszélgethettek, lak­tak Abt Sándorék. Náluk ugyan meglátszott, hogy új házasok. Mint a szelíd ger­lék, olyan csókos szerelemben éltek. Aladár elemében volt, úgy dolgozott, mint hat. Még egy megrendelés csapott le rá, Eger városáé: „Eger vár ostroma" 9 0. Éppen ennek a kartonja készült, mikor a műtermébe jöttem. Vágó Pali gesztikulált előtte, azt magyarázta, hogyan kell ölni: - Te, Aladár, ezek a te törökjeid és magyarjaid egymás nyakába akarnak bo­rulni: szeretlek, testvér! Vágjanak egymásra így, vicsorítsanak egymásra úgy, tép­jék ki egymás szemét, rúgjanak, kaparjanak! Az a közelharc. - És ezt olyan vesze­delmes meggyőződéssel és gesztusokkal kísérte, hogy már a karton is, nemcsak mi voltunk veszedelemben. Ez a kép, pláne ma, a világháború után, azt hiszem, a kibékülés szimbóluma lehetne, annyira hiányzott Aladárból az a kun düh, amely Vágó Pálban jászberény­kedett, noha benne is már csak temperamentummá szelídült atavizmus keringett. Nem szerettem és most még kevésbé a métier-re alapított mindentudást: ma öl­döklést festek, holnap oreolás szenteket, mert tudok festeni... Annál szebben és komolyabban készült Dávid Ferenc képe. Ennek szerencsé­sen átérzett kompozíciója, nemes enteriőr-tónusa egészében és jól válogatott típu­sai részletében. Talán csak egy hibát követett el Aladár, erre Zichy István grófi szeme figyelmeztetett, a brokátokat, bársonyokat, selymeket, ékszereket nem va­lódiak után festette. Hát nem! Hiszen ezeket varrták olcsó szövetekből az esküvőt megelőző időben. Hogy nem gondoltak Bánffy György grófra, ott lakott Kolozsvárt és a legszebb főúri ruhagyűjteménye volt. Szerencsére kevés grófi szem volt művé­szi látással akkoron is, és nem tűnt föl senkinek, tán Benczúr nézhetett reá pittyedt ajakkal... Ez időben mérsékelten találkoztunk. Nagyon nem egy úton jártunk. Gon­dolom, Párizs állt közénk. Én pont abban az életciklusomban voltam, amikor a szellemi gyermekbetegségek kiütnek, s e ragyával a képemen csak hasonló ragyások közé jártam. Míg Aladár most ért révbe, s az alkotások idejébe jutott, így aztán a római intimitásunk, ha nem is szűnt meg, de stagnált. Nem is hasz­nálhatom ez időből való benyomásaimat. Tárgyilagosan csak azt írhatom, amit mások is tudnak, hogy a millenniumi kiállításnak két clou-ja 9 1 volt: Gyárfás V. Lászlója 9 2 és Aladár Dávid Ference. Ezekben volt egyedül rátermettség és tör­9 0 Dobó István megvédi Eger várát a törökök ellen, 1896. 01., v. Heves megye tulajdona. 9 1 (Fr.) Fénypont, fő érdekesség. 70

Next

/
Thumbnails
Contents