Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

SZERELEM

orvos lett. Itt van felesége Gödöllőn eltemetve egy címeres sírkő alá. Húga, Anna egy feltűnően szép leány csakhamar főkötő alá kerül. Károly katonaiskolába jut, s aztán lika jön a sorba. Ilka, akiért ezt az egész Mózes könyvét feltúrtam, szintén Tóni bácsíékhoz kerül, mire tanulni kell. Egy kis tüskés vadrózsabimbó, ő az a titok, akit Aladár elárult nekem ismeretségünk első estéjén a spumante hatása alatt. Ez a kislány, még ugyan kislány, de az unokafívéreknek máris nagy probléma, tüskés felét mutogató vadvirág, Tóni bácsiéknak nem ígér annyi megejtő szépséget, mint a nénje, Anna, menjen hát tanulni, gondolják és felküldik Pestre az Andrássy úti Zirzen-kasba

6

7. Itt lett több kesergő szerelem Lillája anélkül, hogy tudott volna róla. Abt Sándor szobrásznövendék csak szalmalánggal tud szerencséjére rajongani, de Muksch, a drága jó fiú fülén felül van érdekelve. Aladár ez ideig ügyet se vetett a kislányra, csak úgy en passant tréfálkozott a kis unokatestvérrel. Száz felé van érdekelve, mélyebben Kolozsvárt egy híres széplány körül. Csak arra eszmél föl, mikor hallja Muksch sorozatos kudarcait a kislány körül, feltámad benne elkényeztetett beteges kiskora, amidőn bármit is kapott Muksch „Ich vili ja auch haben" - nyöszörögte, s mert Muksch nem tud győzni: No majd én, „ich vili ja Sie auch haben..."

6

8 így kezdődött az ádáz verseny. Szépen kiöltözve éppen készül a kolozsvári széphez, s ahogy elmenne a vadcica mellett, hanyagul felemeli arcocskáját: - Mi az, kislány? - Menj, vén róka - s a többit elhallgatta, de gondolta, ott a te széped, engem meg hagyjatok nyugton... Nem kellett több: ő, a charmeur, akit tárt karokkal fogadnak bárhol, s most ez a kis karmoló cica így ráfúj... - No megállj ! De csak elsiklík minden próbálkozás. Csak monoszillábok, de jó gorombák hagyják el durcás ajkát. Ezzel jön ki Aladár 1891 januárjában Rómába. Tőle csak levélben búcsúzik, ki se megy a Zírzenbe. De előbb a rivális két testvér megegyezett: válasszon ő, s a másik félreáll. Minderről Ő semmit se tudott, s tovább folyt a verseny. Jó annak, aki otthon maradt, de talán jobb annak, aki köré a távol szövi a megszépítő ködöt. 6

7 Tanítónőképző, melyet Zirzen Janka (1825-1904) pedagógus, a magyar nőnevelés, főként a tanítóképzés egyik jelentős szervezője, 1869-től a budai tanítónőképző intézet, majd évtizedeken át a polgári iskolai tanítónőképző intézet igazgatója után nevez „Zirzenkas"-nak Nagy Sándor. 6

8 (Ném.) „Én is akarom." „Hiszen én is akarom őt." 54