Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
RÓMA, 1891-1892
lett volna az egész szörnyű teste. Meg az ötszáz gitár- és mandolinzümmögés holdvilágos este ugyancsak ott. „Au yes, very, very nice" 4 6 - hangzott mindenfelől. Különösképpen az angolokról társul elém Wellmann Róbert 4 7, aki mindig angolokkal járt és Miess Frigyes 4 8. Együtt laktak és kedves estét rendeztek Aladárnak. Jó kollégáknak bizonyultak. Egyébként Wellmann is bejárt a Scuola Libera szörnyű szabadságába, ahol is párizsi julianistáktól kezdve szabad olasz cowboyokig mindenki megfordult az ingyen modell körül. itt ismerkedtem meg a római spanyol akadémia két ügyes növendékével. Az egyiknek még a nevére is emlékezem, Juan Jose Garaténak hívták. Ezek a fiúk szerették a vázlatkönyveimet és megígérték, hogy elvisznek a világ legnagyobb vázlatmesteréhez, Pradillához 4 9, aki az akadémiájuk elnöke volt. Egy nap csakugyan elvittek. Megnézte a vázlatkönyveimet, s azt mondta, hogy most elég ebből ennyi, de amit eddig ceruzával csináltam, fessem azt színekben. Az eddigi rajz magától benne lesz. Mutatta a kis zsebre vágható skatulyáját, amibe három deszkácska fért, a másik oldal meg a paletta volt. Aztán a színekre nézve - ez volt a világfordító kulcs - ne tegyek mást, mint a fehéren kívül kadmiumot, kobaltot és krappot. Ezzel hozzak ki mindent. Biztatott, hogy untig elég. Még sohasem rohantam úgy Aladárhoz. Azonnal mentünk egy bádogoshoz, aki elkészítette a kis dobozt. Alig vártuk, hogy mehessünk az új recepttel dolgozni. Csodás hatása volt az új palettának. Szinte egy csapásra plainairisták lettünk tudtunkon kívül. A nehéz barnák, vörösek átlátszó, leheletszerűek lettek. Ennek az évnek, szinte azt mondhatom, ez lett a legfulminánsabb eredménye. Nem tudtunk róla, hogy hova is jutottunk ez új meglátással. Mert felfordult az egész világ velünk. A kobalt mindent áthatott, mint az ég kékje, amit eddig nem láttunk. A kadmium minden fényben benne ragyogott és a sötéteink olyan átlátszóan színesek lettek. Pradilla sohase sejthette, hogy mit adott nekünk. Kár, hogy a Piéta már készen állt. 4 6 (Ang.) Ó, igen, nagyon, nagyon szép. 4 7 Weilmann Róbert (1866-1946) festő. Szeben vármegyében született. Tanulmányait a müncheni akadémián és a budapesti Mintarajziskolában végezte. Sokáig élt Rómában. A német iskolákon szerzett alapossága érdekesen ötvöződött az olasz művészek lírájával. 4 8 Miess Frigyes (1851-) festő. Brassóban született. Bécsben és Münchenben tanult festeni. Gondos megmunkálás jellemzi képeit. 1917-ben a Reggel c. olajfestményéért állami kis aranyérmet kapott. 4 9 Pradilla y Ortiz, Francisco (1848-1921) spanyol festő. A római spanyol akadémián tanult, melynek 1881 és 1883 között vezetője volt. 1897-ben a madridi Prado igazgatója lett. Történeti és kisebb népéletképeket festett. 39
