Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
KRIESCH PAPA HALÁLA, 1888
felfigyel. A tanítványok tömege hallgatózik, mi hír. Aztán csak besurran a házba az Inevitable és megbújik. Nem látja senki, és mégis mindenki érzi a jelenlétét. A beteg is, sajna, a beteg is... És egy nap, október 21-én jöjjön be mindenki, de mindenki... Johann, a sokat dolgozott bécsi diák, behunyt szemekkel először végignézte küzdelmes, de sikeres életvonalát, s most felnyitja pilláit és fáradt, komoly szemekkel végigmegy minden arcon. Szörnyű nagy út a szemek utolsó útja. Hosszan is tartott. Marie tante kézen fogja a legkisebbet. Picit és leviszi a konyhába. Mert oly nehéz Johann-nak a lélegzés. A megriasztott kislány nem marad, felmegy... De Istenem, mi történhetett? Aladár az ágy lábánál összeroskadva sír. Muksch, der Dicke még tartja magát, s aztán kirohan a szalonba, ott esik össze, férfi zokogásban... Csak Laura mama nem sír... Estére kiint mindenkit a szobából. Egész éjjel egyedül maradnak. Mit tárgyaltak, mit nem, senkise tudta meg, de nem is kérdezte. De Laura mama ettől fogva megfagyott lélekkel élt. A mosoly, a nevetés, kedély, öröm eltűntek lelkéről, arcáról. Még az unokák se varázsolták vissza. De viszont a bánat, a fájdalom is elköltözött. Pedig nagyon hosszasan élt még, s eltemette bátyját, Tóni bácsit, első kis unokáját, két idős fiát, de az emóciók nem zavarták többé, megfagyott lelke nem olvadt föl. Sokáig, egész élete végéig nem értettem, csak most, mikor Johannunk levelezése felnyitotta a kettőjük titkát: királyné volt király nélkül, mert Johannunk nem kért az uralkodásból. Felemelte Laurát egy magas piedesztálra, s ott imádta, mint ahogy lírikus még nem, oly kitartással, élete utolsó pillanatáig. Még Aladár is és a többi gyermekei is annyit értek szemében, amennyire körül tudták rajongani szíve királynőjét. Laura mama nem lépett le eleddig a földre. Két tenyér volt alatta, Johann odanyújtott két izmos tenyere. És az Inévitable most kegyetlenül kihúz31 KRIESCH JÁNOS MŰEGYETEMI TANÁR