Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

KORFUBAN,1884

KORFUBAN, 1884 // Őszre váratlan katasztrófa sújtott le az egész családra. Laura mama már Aladár születése után érzett valami gyanúsat a hátában. Pedig azután még ötször ismételte meg azt a regeneráló és pusztító fájdalmas gyönyörűséget, amely az anyasággal jár. Az utolsó gyermeknél, egy újabb kis Laurácskánál már eltiltották a gyermektáplálástól. Utána két évig még nem jelentkezett semmi az általános gyengeségen kívül, de a harmadik év végén, éppen most, az említett őszön, hirtelen aggasztó tünetek jelentkeztek. Súlyos tartalmú levelek száguldtak ismét Pest és Kolozsvár között. Az orvosok sürgették, délre, délre, el a hideg klímából! De hova? Korfu látszott a legkönnyebben megközelíthetőnek. El tehát Korfuba! De kivel? Kézenfekvő eset: a legráérőbb és egyben leginkább reászorult az ifjú tanár úr, a „blondge lockter Jünger der hochedlen Malerkunst"

2

6, ahogy Kriesch papa említi egy levelében Aladárt. Az utazás januárban nem kellemes az Adrián. E napokban, mikor a beteg anya és fia utaztak, egyenesen rettenetes volt. Csak a kapitány és nézzünk csak oda, Aladárunk állják vígan a hajó húszféle táncát. Kikötni a mólóhoz persze nem lehetett. Egy csónakba kellett leereszkedni. Ez első pillanatra lehetetlennek látszott Laura mamának. De ment, minden jól ment. A nagy csónakon kíhimbálóztak Korfu kikötőjéig. Korfu! Aladárnak az első déli út. Mennyi téma, mennyi új világ, mennyi szemgyönyörűség! Csak Mama ne köhögne, hogy lehetne élvezni. Megállít egy percre a családot ért súlyos eset. Mint megijesztett madárfiókák, rebbent össze a fészek szélére az egész család Kriesch papa mellé, s aggodalommal néztek Korfu felé. Aggodalmuk rezgése összeér a Kolozsvár felől jövővel. Ott van az ősnagymama is ez idő szerint a fiával. Az egész család, mint egy szív dobbant össze, mint egy lélek szenved. Ez az összetartás és együttérzés nem közönséges jelenség. Ezt a diszszonanciává hangolt összhangot valakinek össze kell fuchtlizni, hogy ily egyöntetűen működjék. Ki a karmester? Ezt a művet vajon nem a sokat próbált bécsi diák tartja össze? Nem ő az a nagyszerű karnagy? A német elem dominál a családban, s mégis az ő szlávos temperamentuma, az ő izzó szerelmének tüze olvasztja eggyé az egész famíliát. Ő az őskovács, a nagy Völund, aki mindeneket összetart, eggyé kovácsol. 2

6 (Ném.) A szőke bozontos, a legnemesebb festőművészet ifja." 26