Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)
A MINTARAJZISKOLÁBAN, 1880-1883
rüljön ki, mert mindig ott van „a kezében az a valami", amivel az első nehézség beálltával már dezertál és bevonul a „biztos" révbe: de viszont teljesen lehetetlen, hogy onnét valaki, mint abszolút rajztanár kerüljön ki, mert elsősorban művésznek érezte magát, vagy legalább is azzal az illúzióval gyötörte magát, mikor végzett. Egy ilyen koncepciójú iskolába hívták meg Székely Bertalant, amikor a bajor művészet akkori nívóján az elsők között volt, még Benczúr, Wágner és LiezenMayer előtt 2''. Nagy igyekezettel kezdte és csak később eszmélt, hogy mire hívták haza, amikor a „hatóságok" elkezdték kívánságaikat nyilvánítani, hogy mivel tartozik ő és mivel tartoznak a növendékek az intézménynek és mivel tartozik az egész intézmény a hatóságoknak, hogy viszont ők is beszámolhassanak az ő legfőbb fórumuknak és így tovább. Mert még itt nincs vége a sokféle tartozásnak, így lett aztán a rajztanár növendékekből művész, a művész hajlamúakból rajztanár. És kint az életben egymásra vicsorgatták a fogaikat mindaddig, amíg felelőtlen, nem ott végzett művészek kerültek bele tanárnak, s fölforgatták az egész intézményt úgy, hogy most már remélni lehet a szelekciót. Ilyen körülmények között, hogy simán menjen a tanítás. Székely Bertalan kitalált teóriákat - amúgy is hajlamos volt reá -, amelyek szerint a legtehetségtelenebbek is az év végén pont ugyanolyan vázlatokat készítettek egy akt részleteiből, mint Michelangelo. Mindenki betanulta könnyűszerrel a receptet, amely egy séma, inkább sablon volt. Aki ezt végigcsinálta, alig tudott megszabadulni tőle a művészi pályán. De hogy ez így volt, esküszöm, nem Székely Bertalan volt az oka, hanem a köréje rakódott művészietlen körülmények. Egy ilyen lehetetlen iskolába kényszerült a művészi pályára sodródott fiatalságunk vagy ötven évig. Azért kényszerült kócos gebére ülni, s hajtani külföldön a szarvas-ünőt és elnemzetietlenedni. Ide járt nagy tűzzel és lelkesedéssel Aladárunk is, aki akkor még gyermek volt. 16 éves múlt. Még az ő idejében, öt évvel előttem, több volt a művészi elem, Székely is szabadabb volt. még a kitalált teóriái nem fásították és mechanizálták a látást. Az a köteles négy év kisebb-nagyobb sikerek, örömök és elbúsulások között hamar elmúlt. Kriesch papáék nemsokára, hogy lejött a Polytechnikum Pestre, a Nap utcában építettek a maguk igényeinek megfelelő házat, szép kerttel. 2 4 Székely Bertalan (1835-1910) először a bécsi akadémián, majd Münchenben Pilotynál tanult. 1862-ben Pestre költözött. Technikailag a legsokoldalúbb, elméletileg, esztétikailag is a legműveltebb magyar festőművész volt. Jelentős pedagógiai tevékenységet is folytatott mint a Képzőművészeti Főiskola tanára, majd igazgatója. Wágner Sándor (1838-1919) 1866-tól, Benczúr Gyula (1844-1920) 1876-tól. Líezen-Mayer Sándor (1839-1898) pedig 1883-tól volt a müncheni akadémia tanára. 23
