Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

Nagy Sándor: ÉLETŰNK KÖRÖSFŐI-KRIESCH ALADÁRRAL

Levelezésekből látom, hogy a família sok budai barátot szerzett, magyarokat is. De a budai tartózkodás már nem sokáig tartott. Időközben, Aladárka után két év­re, még a Várban született János, 111. e néven az öregapától számítva. A Polytech­nikumot ugyanis nagyobb helyiségbe tették át a Lónyay utcába, de ide is ideigle­nesen, mert már tervben volt a Múzeum-körútra építendő Technika. Lám-lám, mily szédületesen haladunk. Bizonyára a növendékek feltolakodó száma hajtja ki ezt a változást, mint a tavaszi évelők kitörnek minden akadályon át. Az intéző körök maguk nem sejthették ezt a felduzzadást, mert csakhamar az új Technika is kicsi lett. Átköltözött tehát a família Pestre. A professzor úr kereste a természetet, s de mennyi volt még a Wirnhard-Grundon! Ez a Grund a Kisfaludy utca felől már meg­épülgetett, de a József-körútra még rozzant kerítéssel nézegetett. Pedig Pest roha­mosan épül, amerikai gyorsasággal, kár, hogy nem olyan arányokban is. Van már sugárútja. Természetesen a világ leghosszabb és legszélesebb utcája. Mondd, hogy nem az, menten leütnek. Csak 50 év múltával hitték el Rooseveltnek, de már későn. Drága kisvárosi öntudat dagasztott minden pesti keblet. Készül a körút is. A házak egyelőre még kerteken át kiabálnak egymáshoz, de minden héttel kisebb távolságra. Az emberek, legalább látásból, mind ismerik egymást. A Hatvani utca déli ta­lálkozóján mindenki köteles felvonulni, aki számít. A Sándor utcában folyik a köz­jogi rabrábiskodás, Pest tele a hétszilvafából kikopott szegény ifjakkal, akik, mint Johann Bécsben, kosztért, lakásért tanítanak, ügyvédi irodában dolgoznak, s a ku­tyabőr s urambátyám révén várják a boldogulást. Az Egyetemi Kört mágnások s egy újonnan alakuló kaszt, a dzsentri tartja megszállva. Ez a dzsentri 48-ban még ismeretlen. De 48 után is sok birtok cserélt gazdát. A bérlők mind beültek bir­tokosnak. Felduzzadt juhászszámadók, nagyrészt németek, béreltek, befektettek, s lettek birtokosok. Innét jöttek a Kégliek, Purgliak. A kisnemesnek eszébe se jutott, hogy a mágnást utánozza. A régi tradíciók határt szabtak és ruhát, s ennek a tör­vényeit nem lépte át senki. Most a tradíciók ingadozása idején a dzsentri fész­kelődött. Pest új jelzőt talált ki rájuk: krakélerek. A körút már-már kihagyásokkal ugyan, elér a Boráros térig. A Kriesch professzorék tanyája, a Wimhard-Grund nagy darabon szakítja meg, szinte a Nap utcáig. Ez a Kriesch-fiúk öröme! Itt játsszák meg a hőskorukat, a kőkorszakot. Jozefstädtlerek és Franzstádtlerek 1 7 folytatnak ádáz harcot a tüzért, majd Tróját ostromolják és futnak maratont. Itt vágják ketté Aladár úrfi fülét egy fakarddal, amely szörnyű eset véres bosszút követelt. Jó édes spumante 1 8 mellett még Rómában is nagy héwel-tűzzel és eposzi lendülettel be­1 7 (Ném.) Józsefvárosiak, ferencvárosiak. 1 8 (01.) Pezsgő. 18

Next

/
Thumbnails
Contents