Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

HÁBORÚ

Bárhogy kerülgessem és rajzolgassak írás helyett a koncepciós papíromra, nem használnak a legfurcsább fonású, kígyózó vonalak, ijedt képű alakok, eltorzult emberfák és állatok, mégis csak bele kell lépnem úgy a Károlyi időszakba, mint a kommünbe, hogy követhessem Aladár utait. Az első, a Károlyi éra sok közös barátunkat emelt fel a hullámzó tarajok csúcsára, ahonnét, úgy látszott, minket is észrevettek, mert egy napon azt a meglepő értesítést kaptuk, hogy fáradjunk el a nemzeti bankba, új, papírpénz mintákról lesz szó. Elmentünk a bankba, megtaláltuk azt a göndör hajú urat, aki íratott. Onnét felvittek bennünket, sokadmagunkkal, az államji] nyomdába, s ott megmutatták, hogyan készül az a sok verejtéket rejtegető papírbankó, mire kell tekintettel lenni, mit kell rávezetni, minő kis huncut klisét szaladgál körül egy tű, ami az elősegített véletlen ornamentikát vési, mint jut a papírba a víznyomás. Mind ez új volt és módfelett érdekes. Aladárnak jutott az ezres bankó, nekem a százas és a többi meghívottaknak a kisebb papírok. Benyújtottuk a rajzainkat, meg is kaptuk érte, amint látom a könyvembői, a kétezer koronát, de mire a kivitelre került a sor, már Mihály gróf átadta a tetszhalott országot Szamuelinek... Annyian írták már meg ezeket az időket, amely 1919-től 1920 feléig terjedt, s amelyben benne foglaltatott az a bizonyos 131 nap is, hogy ide beállítani Aladárt nem akarom. Szerepe úgyse volt. csak szenvedő, mint mindnyájunké. Ám akik erősebb szervezettel bírtak, azok valahogy átlábolták, de neki a cukortalan széna-tea idő végképp aláásta gyenge fizikumát. Amit összehátizsákolt, az kellett a nagy családnak. Magáról mindig megfeledkezett. Az a 131 napos idő pedig, amellyel úgy akart elbánni, mint más kellemetlenséggel: tárgyra térni fölötte, ez már olyan szellemi processzust követelt, amelyet már nem bírt, s így lelkileg is megroppant.

19

0 Valóságos reakciós lett. Elfogadta az akkori kultuszminiszter meghívását és elindult vele propaganda utakra, Szombathelyre, Győrbe, mit tudom, hova. Kis átmeneti, vékony kabátkában, táplálatlan testtel, álmatlan éjszakákkal ment az újra- meg újra felhajszolt emóciók közé. Mélyen megbántott lelke nem bírta már a sok lenyelt salakot, kitört. Nem állt már útjába az okosság gátja. 19

0 1919. május 3-i keltezéssel levelet kapott a Közoktatásügyi Népbiztosságtól, amelyben felmentették őt a gödöllői szövőműhely vezetése alól, és felszólították, hogy azonnal adja át a műhely felszerelését. Körösfői írt egy levelet, melyben tisztázta, hogy a szövőműhely alapvetően az ő saját vállalkozása. Végül is csak az állami szubvenciót vonták meg tőle. Dénes Jenő: Körösfői-Kriesch Aladár. Bp., 1939.144. 169