Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

GÖRÖGORSZÁGI ÚT, 1911

Május 14-én, vasárnap... A Szeráj melletti nagy múzeumban kemény munkátvégeztünk itt néhány óra alatt. (...) Érdekesnek találtam ama kor szobrait, melyek a görög-római korból a keresztény korba vezetnek át. (...) A Nagy Sándor szarkofágja (...) még a legnagyobb virtuozitást - bámulatosat - mutatja a görög lélek veszendőbe menésével egyetemben, mindjárt mellette aztán egy-egy szobor formailag óriási visszaeséssel, de az arcokban s a gesztusban egy egész új világ kifejezésével. (...) Nagyon érdekes még egy Baál-szobor, vagy négyszeres életnagyságban, kolosszusi, vaskos arányokkal, s az arcnak sajátságosan brutálisravasz kifejezésével. (...) Május 16-a kedd. (...) A mai program hatalmas volt. Ázsia földére tenni le lábunkat. A galatai új hídnál ültünk fel egy kis gőzösre, s ez elvitt bennünket a tengerésziskola s az lldiz-kioszk (...) mellett Szkutaríba, Konstantinápoly ázsiai külvárosába. Bizonyos áhítattal léptünk ki a hajóból a szárazra; én legalább e pillanatban Brutuszra gondoltam, kit a jósda szavai anyaföldjét megcsókolni kényszerűének - s magamban mérlegeltem, ne boruljak-e le én is? (...) Itt már egészen törökös kis egylovas kocsik vártak az utasokra, úgyszintén apró, megnyergelt paripák. Mi azonban a kétféle alkalmatosság közül a harmadikat választottuk, s gyalog indultunk neki a városnak. Nem is bántuk meg. Mert léptennyomon meg kellett állanunk egy-egy kútnál, vagy utca sarkán - a kép mozgalmas és festői megjelenésénél fogva. Nem győztünk betelni az alakok, kosztümök, típu-sok jellemző, változatos, érdekes voltában, s azzal a különös, kényelmes és mégis rugalmas szabadsággal, amely itt minden egyént, minden mozdulatot jellemez. Egy mellékutcában le is telepedtünk kissé pingálni, s ekkor volt alkalmunk a török nőket megfigyelni, amint faházról faházra mentek egymás látogatására bő feredzseikben, ki lefátyolozva, ki már fátyol nélkül, s mindegyiknek kivétel nélkül valami naiv, egyszerű, gyermeki kifejezés a szemében, melyet nálunk csak némely egészen fiatal leánynál látni. Oly gyönyörű alakokat láttunk közöttük, hogy emberi és festői szívünk is megdobbant bele! (Hátha még azt látta volna Aladár, hogy e kis alakokat egyenesen a kíváncsiság hozta ki az utcára, ahogy én jól megfigyelhettem az ablakrácsokon keresztül küldött és egymást hívó jeleket, hogy megnézhessék, mit festünk. A legtöbbjük egészen frissen betakart 13-14 éves kislányok voltak.) (...) Gyönyörű volt a visszatérés is a galatai hídhoz, most a sztambuli előfok felé. Egyáltalában úgy találom, hogy Konstantinápoly fekvése hasonlít Velencééhez, csak vagy 5-6-szor megnagyobbítva. Az aranyszarv a Canal grandé; Galata, Pera a S. Marcoi rész. Sztambul és a Szeráj megfelelnek a Salutenak - és Szkutari a Lído. Különben egyiknek sincsen mit szégyenkeznie a kettő közül, ha a másikhoz 142