Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

Nagy Sándor: ÉLETŰNK KÖRÖSFŐI-KRIESCH ALADÁRRAL

legény katonatiszt, aki fösvény. Szívesen látja, sőt megköveteli, hogy vasárnaponként nála ebédeljen, de különben nem segíti, mert a gazdaasszonya rendelkezik. Nem tudom, melyik részről nagybácsi. Reggel Vá 5-kor már a botanikus kertben kell lennie. Ott tanulnak a növendékek. Szégyelli, hogy este az egyetemi könyvtárban elaludt: „pedig hozzá kell szoknom, hogy esti 11-től reggel 4-ig elég legyen az alvás." Az évek repülnek. Hét éve nem látta az apai házat. Míg végre 1859-ben május 6-án kezdődtek a befejező vizsgái. Egyikmásik tantárgy kitűnően sikerült, egyik-másikat „elpasszolta". De nagy öröm volt. Bécs, Prága, Saar, Ungvár ujjongtak. „Aufrichtig gesagt, muss ich gestehen, dass meine Freude über die beendete Studienlaufbahns nicht allzu gross ist, dessto grösser aber die meines Vaters..."

9 Hogyan került haza, ki nevezte ki Ungvárra természetrajz szakos tanárnak, erről hallgat a krónika. A napló megszűnt, csak levelek maradtak az ungvári tanárkodás éveiből, de ezek már minden, csak nem tárgyilagosak. Nincs is már kit megkérdezni. Előbb kellett volna erre gondolni. Csak annyit tudunk, hogy ugyanebben az időben került Abt Antal, fizika szakos tanár is Ungvárra, aki magával vitte nemcsak édesanyját, hanem a szép húgát is, Laurát. Laurácska büszke szépség volt. A családi albumok nem egy öntudatos pózban mutatják be őt. Magas, sudár termetű, s ami ezzel jár azoknál a nőknél, akik az átlagon felül érzik magukat, előkelő tartású. mint egy királynő. Későbbi levelekből látom, hogy Kriesch papa is így vélekedett, mert nem egy levele kezdődött „Meine Stolze"

1

0 megszólítással. 9 (Ném.) „Őszintén szólva be kell vallanom, hogy a befejezett tanulmány feletti örömöm nem túl nagy. annál nagyobb apámé." 1

0 (Ném.) „Büszkeségem." 13