Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

SÍELÉS

LEO BELMONTE, KÖRÖSFÖI-KRIESCH ALADÁR ÉS NAGY SÁNDOR SÍEL A GÖDÖLLŐI ERDŐBEN bőrünk szaga, és hoppá, azzal a kecses vágtával, amelyen csak az őzek tudnak, ellejtenek. Összenézünk, egymás szemében még látjuk e jelenség képét. Hála Gallennek, hogy ezt élvezhetjük, hogy az úttalanon utat vághatunk. Harminc évvel ezelőtt, hölgyeim és uraim, amikor még meghibbant számba ment, aki a léceken merészelt csúszni. Reggelire már otthon voltunk és ki-ki munkára! Míg a hó megengedte, nap nap után így hódoltunk a fehér tél szellemének, ő pedig tetszése jeléül megtöltötte tüdőnket friss levegővel, agyunkat világossággal. Később, a fi-fik serdültével, már sűrűbb és zajosabb lett ez a hódolás és szétszakadt családokra. 137