Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

NÉPMŰVÉSZETI TÖLTEKEZÉS/ NÉPRAJZI GYŰJTŐUTAK

Itt mesélte el Aladár, hogy Lippich, Edvi-lllés Aladár, talán Maróti Géza, Czakó Elemér és még néhány érdeklődő lehozták ide egy kora tavaszon Gallen-Kallelát. Mielőtt indultak vón, Aladár arra gondolt, hátha van még ott hó, s feladta a helsin­ki skipárját, minden egyéb hozzátartozókkal, a vasútra. Nem is említette senkinek. Amint megérkeznek Bánffyhunyadra, hozza ám a csomag-kocsiból egy szolga az egész készletet. Meglátja Gallen, mint a zsákmányt, úgy kapja el - ehhez csak neki lehet joga - egy pillanat alatt ledobja cipőit, már benne is van a lapp saruk­ban és hajrá! A kíséret szánkókon siklik, míg Gallen, az országúttal párhuzamosan, a hólepte lankásokon száguld, de csak alig tudják követni. Egy bokor tövéből róka ugrik föl. Haliali! Hajtja Gallen, de nem fél a róka, látja azonnal, hogy ember, nem éri utol. Ám jön egy lejtő. Ez kell Gallennek! Már-már a sarkában van. Megijed ra­vasz úr: mi lehet ez? S vissza, a dombra menekül. Tudta a zsivány, hisz azért róka, mit utál a ski. Nevetnek a szánkós utasok és a róka, csak Gallen bosszankodott és pár lendülettel a szánkónál terem. A meghajszolt lovak véres szemeket forgatnak a két lécre, hogy csak alig bírtak velük. Igen, de megfelelő legény volt ám a lapp sarukban! Ismét Kalotaszegről, a többi szögeket és Körösfőt is, ott meg Korpos gazdáé­kat érintve, „mivel olyan közel voltunk" hát Kolozsvárra mentünk. Itt még meg­találtuk az első részben emlegetett Szamosi bácsi professzort a második feleségé­vel és ki tudja, hányadik „tutu"-val, vagy ,.zsoli"-val. A Mátyás szobor még akkor magyar királyt ábrázolt is, de messze volt tőlünk annak gondolata, hogy ide vala­ha Goga Octavian 16 9, mint a magyar kultúra árulója kerüljön miniszternek és saját kezűleg írja át marosvásárhelyi ablakaim ószékely balladáit oláh szövegre. Ha az a világrend, amelyben valaha hittem, csak akkora volna, mint amennyit egy cigányasszony a konyhája körül kifejt, akkor ez nem történhetett volna meg. Ha pedig ez a világrend tudtával történt, akkor olyan égbekiáltó hibák következmé­nye, amelyeket soha nem lehet megbocsátani, még akkor sem, ha hazának hívjuk is az elkövetőjét. Itt pengethetem el mély szomorúsággal Zempléni Árpád drága barátom lantján: „Még árja nem vagy, hun se már. Nem fájsz nyugatnak, sem ke­letnek, sem itt, sem ott nem vagy te honn, az árja bánt, a sárgák rég felednek!"... 16 9 Goga Octavian (1881-1938) román költő, műfordító, politikus. Bölcsészeti tanulmá­nyait a budapesti egyetemen végezte. Az első világháború után fontos politikai szere­pet játszott, különböző miniszteri tisztségek után miniszterelnök is volt egy rövid ideig (1937-1938). Sokat fordított magyarból. Ady halála után megvette a csúcsai kastélyt. 135

Next

/
Thumbnails
Contents