Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

KÜLFÖLDI UTAZÁSOK

jában ez az őstörvények szerint való és ezektől harácsolja el. aki előre gyűjtött vagyont dug el. Az a szibériai öreg muzsik, hogy is hívják, Tolsztoj adta ki a könyvét. Bondarev. hatvanéves korában tanult meg írni, csak olvasni tudott, hogy amit a bibliából megértett, megírhassa az Atyuskának: „A férfi törvénye: arcod verejtékével keresd a kenyeredet, a nő törvénye: fájdalommal szülj. A férfi megcsalhatja ezt a törvényt azzal, hogy másokat dolgoztat maga helyett, és ettől fordult fel a világ rendje, de még az Anyuska se parancsolhatja meg a leghűségesebb szolgáló leányának se, hogy szülj helyettem, mert nem akarom a fájdalmat érezni." Aladár is az őstörvények szerint élt, napszámosa volt az életnek, a nemzetnek, a családnak is. Csak így tudott, e szenvedések között teremteni, így tudta kiizzadni igaz gyöngyeit. De szerettem volna ordítani nektek, fi-fik, kíméljétek ezt a drága napszámosát az igaz életnek és a tiéteknek, kíméljétek és hordjatok neki önkezetekkel illatos meleg vizet a fürdőjébe, meleg papucsokat húzzatok a lábaira, mondjatok neki szép verseket, énekeljetek és muzsikáljatok neki bájos zenét, és készítsetek a kezéhez mindent, amire szüksége van, és mutassátok, hogy szeretitek, ha festeni akar, üljetek neki örömmel, hagyjátok meg neki a legízletesebb falatokat. De ti kicsinyek vagytok, nem értitek, éltek a gyermekek sokszor kegyetlen önzésében, a jelen a ti világotok és nem gondoltok a jövővel. Ő mindezt nem kívánta, ha kívánta, eltagadta, amúgyis keskeny száját még keskenyebbre szorította nagy bajusza alatt, belefésült néhányszor nagy boncos hajába és tovább napszámoskodott, valami sejtelemtől hajtva, a felül égő gyertyáját alul is meggyújtotta. 125