Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

Nagy Sándor: ÉLETŰNK KÖRÖSFŐI-KRIESCH ALADÁRRAL

„Ich vili vor Allem bei mir selbst anfangen und war damit dass ich die Zeit, diese edelste Kleinod nütze und nicht wie bisher in tadelswerten Nichtstuhn hinbringe, also: Mensch, gedenke was Du vor Dir hast - rufe ich mir selbst zu-sei fleissig und thätig und lasse Keinen Augenblick ungenützt vorübersreichen."

4 így biztatta Johann Kriesch önnönmagat 23 éves korában, és csaknem ugyanezen szavakkal, ám magyarul, így biztatta önmagát Kriesch Aladár is Rómában, mikor összekerültünk. Ezekben a sorokban leltem meg Aladár lényeges formáit. Már előrevetette a leendő apa azokat a formákat, amelyek elhatározók. Az alapvető és elhatározó szellemi spórák ebben a 23 éves komoly ifjúban már adva voltak, csak meg kellett találni hozzájuk a kijelölt szent edényt. Ez a „seifleissig und thätig"

5 apáról fiúra szálló örökség-spóra, úgy lehet, az ungvári Kurschmid, az l. számú Johann Kriesch életmottója volt már. „ A »hamar« a kovácsnál van" - mondja a magyar. Ott van csakugyan a gyors cselekvés, mert a ló rúg, harap, nem szeret három lábon állni és viháncol. Ugyan gyorsan kell cselekedni. Tehát az öreg Kurschmid gyors készsége ment át fiúban és unokában szellemi készségre. Addig tüzesíteni, míg megolvad, addig verni, míg engedékeny, ez kötelező mesterségbeli részlet az ősben, erény a fiúban és unokában. Johann Kriesch 1856-ban már második évét tölti a bécsi egyetemen, mikor a naplójába kezd. Ekkor kap az Unterrichts-minisztériumtól

6 200 frt stipendiumot. Fel kell tennünk tehát, hogy jó tanuló volt, annál is inkább, mert a következő évben már 300 frt-ot kapott. Persze sem ebből, sem a másikból megélni nem tudott, mikor neki kellett mindenéről gondoskodnia, azért vállalta egy nagy házban a házmesterék. Vibirálék gyermekeit, Hannit és Albertet tanításra reggeli és estebédért, s ugyanabban a házban kap lakást hasonló kondíciók között. Idők múltával megvesződött e két famíliával alaposan. Hogy minő kísértéseknek van kitéve egy nagyváros dzsungelébe tévedt fiatalember, feltárják a napló őszinte részletei. De állta a harcot Johannunk. Először naívsággal áll szemközt, aztán félelemmel, s a végén öntudattal. Május 26-án írt naplójában megemlékezik arról, hogy egy évvel ezelőtt pont e napon kapta a hírt, hogy édesanyja megbetegedett. „Sie und Niemand mochte 4 (Ném.) „Én mindenekelőtt magammal akarom kezdeni, hogy az időt. ezt a drága kincset kihasználjam, nem úgy. mint eddig, haszontalan semmittevéssel töltsem el. tehát ember, gondold meg, mid van - biztatom magam légy szorgalmas és tevékeny, használd ki az időt és ne mulassz el egyetlen pillanatot sem." 5 (Ném.) „Légy szorgalmas és tevékeny." 6 (Ném.) Oktatási minisztérium. 11