Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

A GÖDÖLLŐI MŰVÉSZTELEPEN

lás: „Hallottad, márványpalotát építtetett Lippich a gödöllőieknek. Akkora szubvenciót kapnak, mint a vasgyárak. Emellett minden elképzelhető munkát ők csinálnak." És benyelték Lippichet is, minket is abba a nagy zúzába. Mikor először hallottuk, csak mosolyogtunk. Szegény Lippich, minő aggodalmat okoztunk neki az építkezésünkkel. „Teremtő Isten! Miből fogjátok ti ezt fizetni és hogyan tudtok élni a mi viszonyaink között? Márcsak az a veszprémi ház jobban illett hozzátok. Ott volt tradíció, az nem evett pénzt, az művésznek való volt. Ez itt a nyilvánosság dombján? Szerencsétlen gondolatnak tartom."

14

9 Most már tudjuk, hogy igaza volt. Mert az a békapulyka nem volt olyan ártatlan reklám, aminek először vettük. Az a zúzasav, amelyet ma már az amerikai reklám-intézmények a legerősebb robbantó eszközül használnak egzisztenciák megsemmisítésére, meg kellett róla győződnünk, hogy a középkori fenénél is rosszabb. Ez a modern fene teljesen személytelen valami - azt mondják hol fogod ezt meg? Se nem látod, se nem hallod, mert a személyes érintkezésben nem találsz, csak lekötelező, szívélyes mosolyt, őszinte barátot, cimborát. Hanem aztán ez a Wells-féle láthatatlan ember

15

0 gyógyíthatatlanul megmérgezi a közvéleményt és meghamisít téged, hogy magad sem ismersz önmagadra. Ezt a jelenséget áttehetjük a kémiába, fölnagyíthatjuk történelemmé, világtörténetté, kivetíthetjük a csillagok mérhetetlen világába, mindenütt megtalálhatjuk, mert ez világjelenség. Számolni kell vele tudni. Ezt már ma, mint a fí-fik ahogy beállították az Ujvárossy nagymama zsörtölődő rendszeretetét a maguk játékába, úgy tudják a mozicsillagok és bokszoló világrekorderek az ellenük intézett támadásokat, intim pletykákat a maguk reklámjára kihasználni. Ha utánagondolok, Gödöllő hírét is ők csinálták, mert azzal, hogy 14

9 1 90 3 és 1906 között Medgyaszay István (1877-1959) tervei alapján két műteremház épült Kriesch Aladár háza közelében Nagy Sándor és Leo Belmonte családja számára. Az új épületek luxusvilláknak tűntek magyarországi viszonylatban és ahhoz képest, hogy fiatal, kezdő művészekről volt szó. Nagy Sándor Az élet művészetéről (Bp., 1911. Modern könyvtár 40. Szerk. Gömöri Jenő) c. művének bevezetőjében Gömöri Jenő azt írja erről: „Nagy Sándor mindenkor hangsúlyozva szokta emlegetni, hogy van ugyan házuk Gödöllőn, de azt nem ő szerezte itthon, hanem egy maínzi német doktor, aki igen becsüli és nagyra értékeli munkáit, <adta kölcsön> a házat, Eduard Frank, azzal az érvvel, hogy itt Magyarországon, a mi rendezetlen művészeti viszonyaink között száz esztendei munkával sem lehetne azt megszerezni." A közvélemény azonban a szolnoki művésztelepet is segítő Koronghi Lippich Elek minisztériumi támogatásának tulajdonította az építkezést. 15

0 Az angol író, Herbert George Wells The Invisible Man (1897) A láthatatlan ember (1902) c. tudományos fantasztikus regényére utal. 114