Nagy Sándor: Életünk Körösfői-Kriesch Aladárral (Gödöllői Múzeumi Füzetek 7. Gödöllői Városi Múzeum, 2005)

A FIFIK RÉMTETTEI

KRIESCH TAMÁS (1909-1982) (BALRA) ÉS KRIESCH GÁBOR (1907-1974) (JOBBRA) toztak és diadallal vitték a kertbe, hogy elássák. Valamelyik nagynéni vette észre és utolsó pillanatban még megmentette. Sokáig voltak a fi-fik magántanulók, így jutott idejük mindenre. így az államuk közhasználatára, hogy diplomáciai titkaikat az idegen elemek ne érthessék, kitaláltak egy nyelvet, amelyen pörgő gyorsasággal beszéltek. A szavakat úgy képezték, hogy az első és a második szótagot átcserélték, teszem upkatrek=kertkapu. Ha egy szótag volt, akkor beillesztettek egy megfelelő magánhangzót, így síkrí=Kris-ből. így hívták az állam nyelvét. Ujvárossy nagymama öregségére három nyelvből rakta össze mondanivalóit. Ezt a fi-fik örömmel elfogadták és minden további nélkül az ő nyelvén beszéltek 108