Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Magyarországon (Gödöllői Múzeumi Füzetek 6. Gödöllői Városi Múzeum, 2004)
Amelie Lanier: A Sina bankház ausztriai tevékenysége
A S/NA BANKHÁZ AUSZTRIAI TEVÉKENYSÉGE 35 benne. De vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy a bankházak eleve, talán már a szerződés kötésekor ismerték a számokat és a sorsolási kölcsönöknél azt is, melyik számra esik találat. Az is lehetséges, hogy ők maguk döntöttek a számokról. Mindenesetre tudtak kedvelt ügyfeleiknek olyan kötvényeket félretenni, amelyekkel majd nyerni lehetett. A bankárok, mindenekelőtt Sina György bevontak olasz kötvényeket is a kölcsönműveleteikbe, holott ezek rendeltetése tulajdonképpen megtiltotta ezt a hasznosítást. A Sina bankház ezekkel az állami kölcsönökkel nagyon jól keresett 1848-ig. Utána az állam hitelezése inkább terhére vált, mert Ausztria pénzügyi helyzete erősen megrendült a háborúskodás, valamint Magyarország és az olasz tartományok katonai megszállása következtében. Ez volt egyik oka annak - korántsem az egyetlen hogy miért indult a bankház hanyatlásnak. Befejezésül még néhány szó arról, hogyan került Gödöllő a Sináék birtokába. Az utolsó Grassalkovich erősen eladósodott és ezen kívül utódok nélkül maradt. Különben is nagy szélhámos volt, aki sok hitelezőjét becsapta. Az akkori magyar törvények pedig sokáig megmentették a csődeljárástól, amely csak halála után következett be. Hitelezői közé tartozott az egyik nagy bankház, az Arnstein és Eskeles bankház. Okét 1848-ban fenyegette a csőd, de két másik bankház megmentési akciót indított, mert egy ilyen csőd hátrányosan érintette volna őket is. A megmentési művelet eredményezte azt, hogy Arnstein és Eskeles követelései Rothschild és Sina birtokába kerültek. Ily módon Sina György szerezte meg magának a Grassalkovich-féle csődtömegre vonatkozó jogcímeket, és a per végével Gödöllő ura lett. Sina György azt tervezte, hogy Gödöllőn modern eszközökkel bocsátkozzék mezőgazdasági termelésbe és az itt termelt élelmiszerekkel ellássa Budát és Pestet. De 1856-ban meghalt és ezért ebből nem lett semmi. Fia másként képzelte el Gödöllő szerepét. Neki nem üzleti, hanem társadalmi elképzelései voltak, de ezek sem váltak be. Így a 19. század 60-as éveiben lezárult a Sináek története Gödöllőn. A fenti megfogalmazás alapjául szolgált a 1998-ban német nyelven megjelent „Die Geschichte des Bank- und Handelshauses Sina" című könyvem. Az államkölcsönökre és a dohánykereskedelemre vonatkozóan több bécsi levéltár anyagát használtam föl, főleg a Finanzarchivét, a gyapotkereskedelemre nézve a Hofkammerarchiv eléggé gyér anyagával kellett beérnem, Sina György és Széchenyi István üzleti kapcsolataira inkább a budapesti levéltárakban bukkantam, illetve az Esztergomi Vízügyi Múzeumban.
