Kerényi B. Eszter (szerk.): A Sina család Magyarországon (Gödöllői Múzeumi Füzetek 6. Gödöllői Városi Múzeum, 2004)

Amelie Lanier: A Sina bankház ausztriai tevékenysége

A SÍN A BANKHÁZ AUSZTRIAI TEVÉKENYSÉGE 33 Végül, de nem utolsó sorban, rendes folyószámlát is lehetett nyitni a Sina bankháznál. Példaként szerepelhet Széchenyi István folyószámlája: a bankház 4% kamatot adott, ha az ügyfél odahelyezett pénzt; 5%-ot követelt, ha kölcsönzött neki pénzt. Az ügyfélnek félévente küldött mérleget a folyószámlán végbement változásokról. Az ügyfél kérésére a bankház elintézett külföldön vársárlásokat, jutalék mellett. A devizaváltást megelőző formában ellátta az ügyfeleket külföldön beváltható fizetőeszközökkel: az utazók nevére szóló váltókat állított ki az utazás célpontján lévé) üzleti társai számára. Ezeket ott váltották be (számítolták le) a mindenkori országos pénznembe. 6. Részvénytársaság formában létrehozott vállalatok Azon vállalkozások közé, amelyeket a Sina bankház részvételével jöttek létre, a reformkor legnevesebb részvénytársaságait kell sorolni. Sina György segítségével alakult a Duna Gőzhajózási Társaság és ő alapította a Déli Vasutat, amelynek egy szárnya Győr felé ágazott ki. A Sina bankház egy ideig tulajdonosa volt a bécsújhelyi csatornának, amely főleg kőszén és fa szállítására szolgált. Sok egyéb vállalkozás részvényese is volt, ami beleszólási lehetőséget adott neki az akkor még gyér számú és gyenge tőkéjű osztrák iparba. Én most a második pontra, az állam hitelezésére akarok bővebben kitérni. Amikor Sina György 1826-ban belépett az állami hitelezők közé, az osztrák pénzrendszer éppen kilábalt a francia háborúk okozta pénzügyi zavarokból. Hátra volt az eddig ismeretlen mértéktelen infláció, hátra volt az 181 l-es államcsőd, a Nemzeti Bank 1816-ban történt alapítása, és a Bécsi Kongresszuson végbement európai újjászervezés, amely a pénzügyek területén is jelentős döntéseket hozott. A Monarchia lakossága lassacskán visszanyerte a bizalmát a papírpénz iránt, és kezdett bízni az államkötvényekbe is, ami nélkülözhetetlen feltétel volt azok piaci elhelyezéséhez. Tehát Sina György jó időben került ebbe az előkelő társaságba, azért is, mert ez a hitelező csoport Sina felvétele után zárt körű rendezvény maradt egészen a 48-as forradalomig. 1826-tól 1841-ig négy bankház tartotta kezében az államhitelt. 1841-ben az egyik csődbe ment, így a forradalomig csak hárman tartották ezt a monopóliumot. Egy államkölcsön kibocsátását hosszú tárgyalások előzték meg. Az állam pénzügyi illetékese, az udvari kamara elnöke közölte a kölcsönkibocsátás szándékát és ennek tervezett terjedelmét a bankházakkal. Akkor ők tanácskoztak egymás közt a feltételekről. Kiosztották az egyes bankházra eső részt. Kialakították elképzelésüket a részvételük „áráról", azaz a jutalékról, amelyet követelni szándékoztak. Utána kezdtek tárgyalni az említett elnökkel. A feltételek közé tartozott a kölcsön formája. Voltak normális kölcsönök, amelyeket olyan kötvényekben bocsátottak ki, amelyeknek fix értéke és fix kamata volt. Ezeket a kötvényeket „metalliques"-