Lábadi Károly: I. Grassalkovich Antal, a templomépítő (Gödöllői Múzeumi Füzetek 5. Gödöllői Városi Múzeum, 2003)

A templomépítő

kihalt a család. Mária Besnyőn vannak eltemetve a családi kriptában."

2 A galgahévízi nyolcvanesztendős Kis Pál is úgy tudta 1947ben, hogy „Grasssalkovich sok templomot építtetett, a besnyőit is ő csináltatta."

3 Szokás felhozni érvként azt a tényt, hogy a katolikus egyház iránti lojalitásában a Habsburgok iránti elkötelezettség is megnyilvánult.

4 Kis mértékben tagadhatatlanul. Ennél jóval fontosabb volt az a felismerése, hogy az egyház valamiképpen a rend megtestesítője, az élet újjászervezője lehet birtokain, az elnéptelenedett települések magvává válhat, mely körül szerveződnek majd az utcák, ugyanakkor stílusukkal építészeti ízlést is fejleszthetnek. Az sem lehetett mellékes, hogy az istenhittel rendelkező alattvalók egyébként jó alárendeltek, mert könnyebb velük bánni. Hitéletük gyakorlásához templomokra volt szükség, melyek nemcsak hitbéli közösségeket kovácsoltak össze, hanem egy-egy falun belül a közösség megtartásában játszottak fontos szerepet, ahol a földesúr-kegyúr gazdálkodásában bibliai alapon nyugvó rendszert honosította meg, ugyanis követendőnek tartotta a tálentomokról szóló példázatot (Mt 25, 14-30): újszövetségi alapon nyugvó termelési rendszert igyekezett meghonosítani, melynek az volt a lényege, hogy az alattvalók érdekeltek lettek a többtermelésben. Ha az előre megállapítottnál többet termelt valaki, a többlethaszonból ő és családja is részesedett. A terhek beszolgáltatását igazából nem az egyes jobbágyoktól, hanem a közösségektől várta. A közösségeknek juttatott fontos szerepet, velük kötötte a megállapodásokat, melyek a barokk korban erősen jobbágy védő színezetűek voltak, s a szociális szándék jelentékenyen kidomborodott bennük, melyek szabályozott formában csak az úrbérrendezések nyomán terjedtek el szélesebb körben. Mind a korabeli, mind a kései krónikások kedvező képet festettek róla: „Alatta kezdődik Hatvan virágzása."

5 „Miután Grassalkovics Antal gróf Gödöllőnek valóságos alapítója, kinek e mezőváros mindenét, a mije vagyon, köszönheti..."

6 A nép korabeli ragaszkodásának másik példáját támasztja alá, hogy Vác város tanácsa 1745. június 11-én „kebeléből Horváth Ferenc jegyzőt és Brezovay István tanácsost küldötte ki Gödöllőre, hogy az e hó 13-ra eső páduai sz. Antal ünnepe alkalmából Grassalkovits Antal kir. személynök ő nmlgát

7 a város nevében üdvözöljék. 18