G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Hermann Róbert: A Kossuth-kultusz

jobbágyok, vándorló mesterlegények, a cs. kir. hadseregben szolgáló magyar katonák, zsidó polgárok fordulnak hozzá panaszaikkal; egy olyan politikushoz, akinek nincs tényleges hatalma. Ez azt is jelezte, hogy milyen sikerrel népszerűsítette Kossuth az érdekegyesítés programját, de mutatta a közvélemény növekvő fontosságát az ország életében. A kultusz „tömegessé válása" 1848-ban, az áprilisi törvények elfogadása, s különösen a jobbágyfelszabadítás megvalósulása után következett be. Jellemző tény, hogy a törvények több nem hivatalos kiadásának borítóján a miniszterelnök Batthyány Lajosén kívül, Kossuth portréját láthatjuk. Az a különös helyzet állt elő, hogy a kormány egyik miniszterének ismertsége és népszerűsége már a kezdet kezdetétől jóval nagyobb volt, mint a kormány vezetőjéé vagy bármelyik miniszteréé. S nemcsak a magyar, hanem például a szlovák népesség körében is; erre mutat az a szlovák népdal, amely Kossuthot és Batthyányt éltette a jobbágyfelszabadításért. A ponyvakiadványok egy része is Kossuth személyes szerepét hangsúlyozta a nagy átalakulásban, s ezt a képzetet erősítette az ellenzéki sajtó egy része is. Az „önkultusz" eszközeként szolgált a Kossuth nevét viselő hírlap megindítása is. A karikatúrák egyikén, amely a kamarillát ábrázolja Kossuth lábainál, Kossuth már valóságos Panthokrator: fehér lepelben ül a trónszéken, kezében kard és villám, lába alatt a gonosz. Az ismert népdalok elemzése azonban arra mutat, hogy az igazi áttörés 1848 szeptember-októberére tehető. Nem becsülhetjük le azoknak a kiáltványoknak és felhívásoknak a hatását, amelyeket Kossuth ebben az időszakban bocsátott ki az ország népéhez, de valószínűleg a személyes találkozás, az alföldi és az ezeknél kevésbé emlegetett észak-dunántúli toborzó és agitációs körutak alapozták meg az immáron országos méretű Kossuth-kultuszt. Kossuth páratlan szónoki tudása, a hallgatósággal való kivételes kapcsolatteremtő képessége az egyszerű emberek ezreiben tudatosította, hogy itt az ő emberükről van szó, hogy ehhez az emberhez fordulhatnak a saját gondjaikkal, bajaikkal is, nem fogja elutasítani őket. Eddigi kutatási tapasztalataink azt mutatják, hogy ettől az időszaktól kezdve százak fordultak személyes ügyeikben egyenesen az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökéhez, lett légyen szó akár a katonáskodás alóli felmentésről, a katonaság által okozott károk megtérítéséről, a jobbágyfelszabadítás során őket vagy településüket ért sérelemről. De Kossuthhoz fordultak az elesettek özvegyei és a sebesült katonák is. S Kossuth becsületére legyen mondva, amikor csak tehette, személyesen foglalkozott ezekkel a panaszokkal és ügyekkel. 1849 március-áprilisa ismét felerősítette e kultuszt. Valószínűleg komoly hatása volt az 1849 március-áprilisi tábori látogatásainak is, s nem becsülhető le a tavaszi hadjáratban való személyes részvétele, s első számú „tudósítói" szerepe sem. Többé-kevésbé jó versek, ponyvakiadványok (például Kossuth — Roboz István által költött — imája a kápolnai csatatéren) népszerűsítették a már-már földöntúli tulajdonságokkal felruházott államférfit. A kápolnai ima 15