G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Lábadi Károly: Negyvennyolc emlékezete a folklórban

Mintha méltók sem volnának egy lövésre, Katonához, fériuhoz illöb végre! Csikorog a tömlöczajtó vasas zárja: - Jertek, Jertek, hü vitézek a halálra! Búcsúzni kell itt egymástol mindörökre: Meg van ásva sírotoknak nÉ:ma gödre. Jer, kis ernő, An/ics Vendel! Jer, Nagy Sándor, Hős Damjanics, Török, Lázár, Kreznics Károly, Vecsei Poltemberg, Lázár és Dezseffi, Gróf Leinger, hir, dicsőség ismerősi! Könyörögnek vérző szívvel, halaványan; Kezet fognak, könnyeznek is egynehányan, De az a köny nem a bánat gyenge habja: Egy sincs köztök, ki a hitét megtagadja! Most a bucsu már csak egy-két katonás szó: Föld szájából fel magasba, messze hangzó: - Isten áldjon! Eggyütt leszünk fenn az égben, Él lő tanunk árva hazánk szent ügyében. És lepdegel a keserves útra sorba A vértanuk dicsőülló kis csoportja. Csak egy lépés a bitóról a Meny tája; Elrepüllő szellemüket Angyal várja. Mint pihen meg, egy maradt még önmagában: Hősök hőse, fél Isten volt a csatában, (Damjanich az, bosszu)sak rá vérbirái, (Hej, előtte meg se bir)tak egykor állni! Ál közöttük néma mankón támaszkodva, Mint Leomlo felben álló templom tornya, Mint oroszlán, mely vas közé vagyon Zárva Ingerkedő Dévaly sereg játékába. Hü bajtársi zord halalán néz(z)e végig, Hajjon újra mindeggyikkel! - ugy ítélik 156