G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
Lábadi Károly: Negyvennyolc emlékezete a folklórban
A szabadságharc bukását követő legdrámaibb megtorló intézkedést, az aradi vértanúk kivégzését egyetlen történeti ének őrzi, mely Az aradi nap címmel honosodott meg. „Egyetlen dalunk, amely az aradi vértanúk sorsát Damjanichot állítva a középpontba balladai formában beszéli el." 4 9 Mintegy 85-90 változat ismert belőle. Bármelyik változata elárulja, hogy nem népköltészeti, hanem műköltői eredetű énekkel van dolgunk. Olyan alkotásról van szó, amely párhuzamosan terjedt az írásbeliségben és a szóbeliségben, s ez a tény kölcsönösen hatott egymásra. Az aradi nap szerzője legvalószínűbben Lévay József, a Borsod megyei születésű, közepes tehetségű költő. Korai változata az 1850-es években név nélkül jelent meg kéziratban, amelyet az önkényuralom korszaka tett indokolttá. Egy 186l-es ponyván már népdalként bukkant fel, majd 1870-ben a költő saját neve alatt publikálta. Az 186l-es és 1870-es változatok közötti nagy különbségek miatt Lévay szerzőségét többen kétségbe vonták. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy Lévay a szájhagyományban terjedt szövegét, melyet erős folklorizáció ért, tovább csiszolta. E tény fennállásának következménye lehet, hogy a szájhagyományba és a népi kéziratos daloskönyvekbe bekerült változatok hol egy feltételezető, 1850-es esztendőkből származó „ősforrás"ra, hol az 186l-es első nyomtatott formára, hol pedig a Lévay neve alatt megjelent versekre vagy éppen ponyvái változatokra hasonlítanak. 5 0 Ezt a feltételezést látszik alátámasztani az a drávaszögi kéziratos énekeskönyvben megőrződött változat 5 1 is, amely a Lévay saját neve alatt megjelent 1870-es verséhez hasonlít legjobban. Példa még arra is, hogy a népi gyakorlat közvetlenül az eredeti forrásból is meríthet, s kiküszöböli az időközben lezajlott folklorizáció eredményeit: Jaj, de busán néz az őszi nap sugára Az aradi vártömlöcznek ajtajára! Fogva ül ott tizenhárom Magyar vitéz; A hazáért ma vérpadra föllépni kész. Seregünkben mint vezér volt: hős, hatalmas, Száz csatán is győzedelmes, diadalmas. Bátran néznek szeme közé a halálnak, Vele szemben nemcsak egyszer: százszor áltak. Elitélték minnyajokat nagy titokban, Szőttek-fontak hamis vádat a nyakukban: Bélyegezték felségsértő pártütőknek, Hogy a tiprott szabadságért harczra keltek. Uram fia, az ítélet gyász-bitófa, Mintha rablók, utonállok lettek volna! 155
