G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Horváth Lajos: 48-as honvédek a gödöllői járásban, a kultusz élesztői

Horváth Lajos 48AS HONVÉDEK A GÖDÖLLŐI JÁRÁSBAN, A KULTUSZ ÉLESZTŐI Adatok tömege bizonyítja, hogy 48 kultusza az első forradalmi napokban, az első órákban, az első percekben elkezdődött. A résztvevők a kezdet kezdetétől tudatában voltak annak, hogy történelmi idők szemtanúi, cselekvő részesei. A tavaszi hadjárat csatái, melyeket a mi vidékünkön vívott meg a honvédség, még fokozottabban, látványosan égette bele a nép lelkébe a nagy idők nagy tanulságait. A Hortnál, Hatvannál, Tápióbicskénél, Isaszegnél 1849. április első napjaiban lezajlott ütközetek súlyos sebesültjeit magával hozta a Gödöllői dombság falvaiba a honvédség, akik közül sokan itt haltak meg és itt nyugszanak máiglan temetőinkben. Ezek a hősi halottak más vidékek szülöttei, de sírjaikat a mi szülőföldünk népe őrizte és gondozta 150 éven keresztül. A kultusz erejére és a történelmi összefüggésekre nézve csak egyetlen példát említek, Veresegyházon a katolikus temetőben lévő 48-as honvédsírokra 1956-ban tettek új táblát a sírok rendbetételekor. Ezen a táblán szerepel az 1956-os évszám! Világos beszéd, a gesztus tömören fejezi ki 1848 és 1956 összefüggését. A 48-as tárgyak gyűjtése, elrejtése a forradalom és szabadságharc leverése után fokozódott. A történések, csaták elbeszélése, a nevezetes helyek megjelölése, névvel illetése tovább folyt. Csornádon még ma is tudják, hol van az Ágyúrét, ahol 1849 áprilisában a honvéd tüzérség táborozott. A kultusz eleven tárgyai és hordozói, akik a legnagyobb mértékben hozzájárulhattak és hozzájárultak a 48-as magyar egyetemes nemzeti emlék fennmaradásához, a gödöllői járás 48-as honvédkatonái és hozzátartozóik voltak. Neveiket az úgynevezett Haynau-féle iratok őrzik. Haynau rendeletére a magyar honvédalakulatok minden egyes katonáját össze kellett írni 1849-1850-ben. Az összeírást a legalsó közigazgatási szint, a községbírói szervezet végezte és jelentette. A gödöllői járásból 20 község jelentését ismerjük összesen, 349 honvéd adatait. Ha ehhez hozzávesszük Török Ignác tábornokot, aradi vértanút, akkor azt mondhatjuk, hogy 350 honvéd-katonát adott ez a vidék a szabadságharcnak. Ezek nagyobb része visszajött 1849 decemberéig. Többen hősi halált haltak vagy elbujdostak. Rendfokozat szerint 1 tábornok, 2 főhadnagy, 4 főágyusz, 6 őrmester, 10 tizedes, 317 közhonvéd, közvitéz, 2 csizmadia, 4 kocsis, 3 tisztiszolga. Vallás szerint 249 katolikus, 62 református, 34 evangélikus, 1 izraelita, 3 ismeretlen. Foglalkozás szerint 150 földmíves (telkes), 45 zsellér, 61 szolga, béres, cseléd, 24 iparoslegény, 4 polgár, 3 papnövendék, 4 tanuló, 3 napszámos, 2 kocsis, 1 pásztor, 1 hajóslegény, 1 muzsikus, 50 ismeretlen. 21