G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)

Bakó Zsuzsanna: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ábrázolása és kultusza a 19. századi magyar festészetben

jelképrendszert alkalmazva. A forradalmi allegória sajátos formáját képviseli az Ismeretlen festőtől származó Magyar zászló és címer 1848-ból című festménye, amely a 48-as jelkép és városkép ábrázolásának sajátos összekapcsolása. A háttérben Pozsony város látható a magyar címerrel, míg a kép teljes előterét kitölti a 48-as magyar zászló (10. kép). Más tartalommal, de ugyancsak egyértelmű és világos eszközökkel fogalmaz Ujházy Ferenc Búsuló honvédcímű 1850-ben készült képén (11. kép). A temetőben romantikus sírkőnek támaszkodó, lehajtott fejű honvéd alakja a forradalom leverése felett érzett gyász, fájdalom és megrázkódtatás egyértelmű megfogalmazása. A körülötte heverő forradalmi attribútumok, a zászló, a törött kard, valamint a sírkő felirata: „harcotok a népek harca" - ugyanezt a célt szolgálja. Jóval bonyolultabb szimbólumrendszert alkalmaz Kovács Mihály Alvó gyermek című 1850-ben készült műve (12. kép). A kép elemei közül a mákgubó és a pillangó halálszimbólumok, míg a szivárvány, a gyöngyvirág az ártatlanság jelképei. Mindezt összekapcsolva a piros-fehér-zöld színegyüttessel a mű a levert forradalomra való kézenfekvő utalás, különösen ha a kép keletkezésének időpontját is figyelembe vesszük

9. Nincs szükség a szimbólumrendszer megfejtésére Szemlér Mihály 1848 apotheózisacímű 1860-ban keletkezett képénél (13. kép). A mű a forradalom dicsőítését szolgáló igazi kultuszkép, amely nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy felvázolja a forradalmat támogató magyar társadalom keresztmetszetét, hiszen a középen álló Patrona Hungáriáé szobra körül megtalálhatjuk a paraszt leányt és legényt, a kivont kardú honvédet, a fekete ruhás diákot és az égben lebegve a nemesi ruházatba öltözött vezetőket. A forradalom leverésének címben is megfogalmazott allegóriája Kovács Mihály Magyarország leigázása 1849-ben című képe (14. kép). Az országot megtestesítő nőalak, Hungária fejéről leveszik a koronát, lábára bilincset tesznek, a Kossuth-címert éppen szétvágni készül egy katona. Az égen repülő fúriák valószínűleg a háborút testesítik meg. Végezetül meg kell említenünk még néhány históriai tárgyú festményt mint a hiányzó, kultuszt helyettesítő műfaji kategóriát, amelynek témakörünk szempontjából játszott szerepére a bevezetésben már utaltam. A tematika 1848-hoz való kapcsolódását a művészettörténetírás — legalábbis a többség - egyértelműnek tartja, elsősorban a történelmi szituáció miatt. Bemáth Mária megfogalmazása szerint: „Az elnyomatás éveiben (...) a művészek úgy érezték, hogy mint a nemzet lelkiismerete küldetést teljesítenek, feladatuk, hogy ébren tartsák az emlékezetet. A romantika és a realizmus ötvözetében fogant műveikkel, mint a lelkiismeret megtestesítői küldték üzeneteiket a nemzetnek."

1

0 1848 emlékének ápolására, a példabeszéd, a hősteremtés szándékára több más jelenségből is következtethetünk. Az egyik ilyen, hogy megnő a függetlenségi harcok ábrázolásának a száma és nemcsak a törökök, de az osztrákok elleni függetlenségi háborúk is kedvelt képtémává válnak. Than Mór 1856-os Mohácsi csatáya. a csatában résztvevő ismert hősöket jeleníti meg, míg Székely Bertalan 1862-66 között készült Mohácsi csata című képe a halottakkal 86