G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
Kiss Éva: Negyvennyolc kultusza az oktatásban
főként ideológiai szempontok alapján - „történelmünk három nagy forradalmi eseményét - 1848. március 15., 1919. március 21., 1945. április 4-et". így került egy ünnepi témába a 48-as forradalom, a Tanácsköztársaság és a felszabadulás 1945ben. 1 9 Az igazgatókon, az úttörő- és KISZ-szervezetek vezetőin múlt, hogy a három között ne sikkadjon el 1848. Hogy állunk most, a 90-es évek, a század és évezred végén, 150 évvel a forradalom után? Megkérdeztem 16-17 éves középiskolás diákokat „Hogyan látod 1848-49-t 150 év elteltével a XX. század végén?" A válaszokból válogattam ki a következő, gondolkodásra ajánlott mondatokat: - Lelkiismeret-furdalásom van 1848-cal kapcsolatban, mert csak pár részlet jut eszembe. - Manapság a tanulókat (beleértve magamat is) nem túlságosan érdeklik ezek az események. Változtatni kellene! Talán ez a neveltetéssel kezdődik? - Figyelemre méltónak találom a márciusi ifjak lelkesedését egy közös ügyért. Jó lenne ma is az ellentétek helyett az összetartozás érzését helyezni előtérbe. - A XX. század végén nem nagyon gondolunk erre a nagy harcra. - Ez az ünnep egyben büszke és szomorú is. Büszke a forradalmi ifjúságra, de átlengi október 6-a tragédiája. - Nem tudom mi, mai ifjúság tudnánk-e ennyire küzdeni? Ma nincsenek ilyen elszánt emberek. - Görgeit sok kritika érte a fegyverletétel miatt. Mégis egyet lehet vele érteni; miért ontsa ki még több magyar az életét? - Nehéz megérteni a szabadságharcot a XX. század végén, hiszen megváltoztak a körülmények. - Ez az egész dolog a XX. század végén már nem aktuális. - Az ünnepség után elindulok haza és elgondolkodom... - Jó ünnepi előadókat szeretek hallgatni, mert az erősebbre a fáradt ember is figyel 150 év után is... - Ne essünk túlzásba, de ne hanyagoljuk el az ünnepet. A mai emlékező ülésünkön zárhatnám mondandómat költői idézetekkel vagy nagy gondolkodók, tudósok ide illő mondataival. Most nem teszem, hanem a megkérdezettek egyikének érzéseit továbbítom. Nem tudom, ki írta, hiszen név nélkül kértem a válaszokat. Egy biztos, hogy 16 éves, mai fiatal. „Nekem március 15. nemcsak nemzeti ünnep, hanem valamilyen csoda, amit a nép hozott létre. Büszke vagyok, hogy e népben élek, nyelvét beszélem, hogy magyar vagyok!" A rendszerváltozás után nyolc évvel, szabad oktatási lehetőségek mellett, szakirodalmi elmélyüléssel foglalkozhatunk a fiatalokkal. A fenti válaszokon elgondolkodhatunk, bőven van tennivalónk. 79
