G. Merva Mária (szerk.): '48 kultusza (Gödöllői Múzeumi Füzetek 4. Gödöllői Városi Múzeum, 1999)
G. Merva Mária: Negyvennyolc a ponyván
ban" már megjelent, de elfogyott, ezért most, az 1877-es évben „ugyanazon modorban" megújítva és kissé kibővítve ismét kinyomatják. „Nem a hiúság, sem a dicsvágy, hanem az igazi hazaszeretet ébreszt minket, kiket azóta a sors eléggé meghányott-vetett. Kik egykor hazánk szabadságaért küzdöttünk. Még most az élet nyomoraival kell még megküzdenünk, de azért istenünknek hála örömünket fejezzük ki afölött, hogy még ez 1877-ik évben is szeretett honatyánknak magunkról életjelt adhatunk és névnapi tiszteletet mondhatunk." A kollektív levelet öt honvédtiszt írta alá a bajtársak nevében. Vasvári Kovács Györgyöt, „volt országos honvédmenház tagjá"-t nyilvánvalóan szintén személyes élményei ihlették A halálra ítélt 48-as honvéd az olmiiczi börtönben című füzet verseinek megírására. Az 1899-ben Budapesten megjelent kiadvány minden darabja: A halálra ítélt honvéd A halálra ítélt honvéd búcsúzója A siralomház Osztrák hadseregből hazabocsájtott honvéd A kolduló honvéd stb. ugyanannak a témának a variációja. Nem lehet tudni, hogy mikor bocsátották ki Mizsur Ádám marczali könyvnyomdájából a Népköltészet című füzetet, és hogy a szerző, Kiskamondi Németh Jóska vándor tanyai költő vajon volt-e 48-as honvéd vagy sem. Mindenesetre a füzetében szereplő két vers, mely az 1848 és az Isaszegnél címet viseli, akár személyes élmény alapján is íródhatott. Tornyai Jánosról tudjuk - Pogány Péter könyvéből -, hogy már a szabadságharc után született, 1854-ben Szoboszlón. Álmosdi libapásztor korában az úrfitól tanult meg ími-olvasni, és a vásárokban szavalta és árusította nyomtatott és kéziratos verseit. 1891-ben madármutogatási engedélyre is szert tett. 1 2 A magyar szabadság küzdelem 50 éves évfordulója emlékére Debrecenben 1898-ban kinyomatott párlapos versgyűjteményét egy aktuális krónikával is megtoldotta. Ahogy a címlap fogalmaz: „Ennek mellé csatolva: Egy család, kik 7-en haltak meg a lekvártól. Békés megye, Endréden a múlt hónapban." A verses krónikából aztán kiderül, hogy a lekvárban maradt rozsdás rézkanál okozta az endrődi nagy szerencsétlenséget. A ponyva műfajában egyébként teljesen természetes a fennkölt, pátosszal teli, történelmi múltat idéző alkotások elegyítése valamely aktuális eseménynek, kisebb vagy nagyobb közösséget érintő tragédiának a megéneklésével. Hiszen a ponyvafüzetek nemcsak a szellemi éhséget, a könyvolvasás iránti igényt elégítették ki, hanem a média szerepét is betöltötték. A 48-as témáról író ponyvaköltők között voltak olyanok is, akik a nevükben is feltétlenül jelezni kívánták hazafias érzéseiket, irodalmi tevékenységük mindennél előbbre való nemzeti jellegét. Hazafi Veray János (1846-1905) mint „a haza vándor lantosa és a népnevelő bajnoka" jegyezte verseit. Székely Gerő, a „haza vőfénye és 66
